Bár hivatalos adat nincs, becslések szerint úgy nyolcszáz filmfesztivált rendeznek a világon. Felvetődik a kérdés: mi szükség ennyi fesztiválra? A válasz adott: a mozikba a világ filmtermésének csupán töredéke jut el, ráadásul azok zöme amerikai vagy hollywoodi produkció. Európában évente nyolc-kilencszáz film készül, a piac több mint hetven százalékát az álomgyári termékek foglalják el. Ezért számos művész- vagy rétegfilm csak a fesztiválokon keresztül juthat el közönségéhez.

Kristen Stewart és Peyman Moaadi Peter Sattler Camp X Ray című, Guantánamóban játszódó filmjében

A Titanic programja idén átlagon felül izgalmas: a harmincnégy országból érkező ötvenkettő film között vannak olyan művek, amelyek alkotói még nem befutott művészek. A versenyprogram első és második filmes mezőnyből állt össze. Horváth György állítja: noha ez nem volt cél, szinte kivétel nélkül női történeteket és hősöket láthatunk az idei Titanicon.

Nagy fesztiválcsemegéket is láthatunk. Ilyen a tavalyi Sundance-en játszott Camp X Ray is. Peter Sattler első filmes rendező Guantánamóba helyezte a történetet. 9/11 után nyolc évvel a fegyőrt alakító Kristen Stewart összebarátkozik az egyik őrizetessel (mert persze foglyoknak nem lehet nevezni őket, hiszen ez esetben a genfi egyezmény vonatkozna rájuk), és viszonyuk intimmé válik.

A koreai Bong Joon-ho rendezte Snowpiercer című sci-fi igazi disztribúció nélkül lett kultmű. A kétéves, már régóta letölthető művet merész dolog volt beválogatni, de minden bizonnyal lesz annyi rajongó, aki vásznon szeretné látni. Hasonlóan delikát alkotás a Hétköznapi vámpírok, amely a horrort, a térdcsapkodós vígjátékot és az abszurdot akarja együtt tető alá hozni.