MGP: Csehov-tutti
Az első oldal leszakadt, ezért sokáig Cím nélkülinek nevezték a darabot. Címváltozata - Apátlanul, így neveztetett Gaál Erzsi utolsó rendezése a Várszínházban, ahol a Nemzeti társulata jégre vitte az eladást - közelebb visz a drámamonstrum eredeti szándékához, mint a nálunk szokásos Platonov. Utóbbi leszűkíti egyetlen gyökértelenül tengő-lengő hősre, előbbi a kortársak elárvultságát hirdeti.
Nagyzenekari szimfónia. Nyitány a Csehov összes drámáihoz. Benne foglaltatik minden későbbi műve az Ivanovtól a Cseresznyéskertig. Hamletet játszana benne Vojnyicev, mint ahogy a Sirályban is ott rejtőzik a Hamlet. Vojnyicevnek hívják a birtokos mostohafiát, csak egy szótagnyi nevében a különbség Vojnyickijtől, vagyis Ványa bácsitól, akit ugyanúgy biztat a folytatáshoz Szónya - „dolgozni, dolgozni" - mint Platonovnál visszhangzik a keserű reménykeltés. Ványa bácsi kifakad: Dosztojevszkij vagy Schopenhauer lehetett volna. Itt Platonov panaszolja, ha nem fecsérli el életét: Byron vagy Kolumbusz lehetett volna. A Cseresznyéskert eladása összecseng az eladósodott Vojnyiceva birtokának elkótyavetyélésével. Céltalanul ütköznek bele soha meg nem valósuló vágyaikba, akár a Három nővér. Az idejétmúlt vidéki úri életforma csendes csődje, a lábuk alól kicsúszott lehetőségek, de a megmaradt, beteljesíthetetlen vágyak is a Platonovban zendülnek fel először. És nem ifjúkori zsenge. Nem tollpróba. Sem a színházi törvényszerűségek nem ismerete, ellenkezőleg: biztonságos megtagadása a mű. A nagy összecsapások, nekilendült külső cselekmények nélküli elfonnyadás, ágról leszáradás szól már itt teljes halálba tartó pompájával.
Meggyőződésem, hogy az orosz élet - az élet - teljes szépségében akkor bontakozhatna ki, ha egyetlen estén húzás nélkül játszanák el a teljes darabot. Természetesen csakis a legoptimálisabb körülmények között. Ahol összejátszik a magas színházi kultúra, a társulaté és a társadalomé, ahol pénz (színházé és nézőké), tehetség, befogadói kiműveltség optimálisan létrehozná a színházi szabályokat semmibe vevő és újrateremtő emberi enciklopédiát. Nem volna példátlan a színháztörténetben. Csak mindeddig kívül esett a Csehov-próba. Akkor zendülne föl valamennyi motívum összehangzása. A távoli cselekményrészek szoros összefüggése. Kivilágosodna, mennyi újdonságot hozott a majdnem gyermek taganrogi fickó brutális újat teremtése és másként látása.
Telhetetlenség, belátom. A Budapesti Őszi Fesztivál és a Thália Színház adott lehetőséget a Maladype Társulatnak, hogy Rozsnyainé Miss Arizona lokáljának helyén megteremthesse mostani előadását.
Balázs Zoltán rendezésében a négyfelől körülülhető tér közepén Molnár Bea hatalmas biliárdasztala áll. Az előadás egyetlen halálos parti. (Gaál Erzsi rendezésében a szereplők ormótlan sakkbábuk közt közlekedtek, mint szellemi feladvány játékszerei).
Kilenc nagyszerű szerep mindegyikére a lehető legjobb játékos került. Bár két színészt Balázs Zoltán Temesvárról hozott: Tankó Erikát (aki Platonov feleségét játssza az ártalmatlantól az ádázig), Faragó Zénót, aki éles plaszticitással fogalmazza meg Iszak Abramovics Vengerovot, a Párizsból jött léha, miden lében kanalat, és a jövő lutri nyertes újgazdagját. A szlovákiai Kerekes Vica ugyan hosszabb ideje hazai színházakban tűnik ki, de most szabadúszóként érett be a Maladype összegyalult, egymás pillantását légtornászként elkapó biztonságába. Ligeti Kovács Judit a Vojnyicev birtok tulajdonosa, az özvegy tábornokné: úgy uralkodik a többieken, mintha még a régi jólét támogatná, pedig már csak nőiségének erejét és éles eszét mondhatja magáénak. Mostohafiát Lendvánczky Zoltán szikrázó vidám nevetésekkel kezdi, és amikor összeomlik élete, mintha odafagyott volna arcára a mosolygás, nem önsirató, hanem visszamaradt mosolya azt beszéli el: nem hiszi el szerelmi katasztrófáját. Még nem nőtt hozzá az élet keserűségeihez. Csak azután érik meg benne a reménytelenség. Fátyol Kamilla a csapodár asszony szerepében mind biztonságosabb, elmélyült játékkultúrájával megkapó. Páll Zsolt a gazdagság aranybálványaként magasodik szorongóan a többiek fölé. Tompa Ádám (Trileckij) vidám manóként röpködi körül a termet. Fesztelenül bánik a nézőkkel. Annyira barátságosan teszi, hogy a megszólítottak megolvadva válaszolnak. Nem könnyű mutatvány. Tompa üti meg az előadás elejének felhőtlen derűjét. Ő a játékmester, inni, enni, csipkelődni mindig teljes lényével kész fiú. Mintha ő vezényelné a biliárdasztal körüli vidám vendégsereg balettjét. Félreértés ne essék: a Platonov nem az úgynevezett fizikai színház, sem táncos fogalmazás. A társulat tagjai azonban olyan kiművelt mozgásúak, hogy lépéseik, gesztusaik szigorúan pontosak, akár a klasszikus balettben.
A színlap nem igazít el, de úgy vélem, Elbert János némileg kifényesített fordítását használják.
Utoljára maradt a címszereplő: Orosz Ákos méltatása. Nem tohonya, elzsírosodott vidéki elmerültet látunk. Platonov 27 éves. Orosz Ákos egy hónap múlva lesz 25. A szerep koránál van, de többet tud nála. Női karokból női karokba menekül. Eleinte tartózkodó, azután beleforrósodik a szerelmi hazugságba, amiről nem igazán tudható, mennyi az álság, mennyi az őszinteség. Egy életvidám fiatalember lassú szétomlását, fölbomlását kísérhetjük figyelemmel szinte mikroszkóp közelbe hozott színészi igazsággal. Ellene fordul a becsapott világ. Önmaga is megadóan belátja csődjét. Biliárddákókkal körbedöfködik. Orosz testéből úgy merednek ki a játékbotok, mint Szent Sebestyénből a nyílvesszők. A római gárdatisztet katolikus hitéért gyilkolták le. Platonovot azért, mert a többiek azt hiszik, hogy különböznek tőle. Semmivel nem szilárdabbak, hűségesebbek, ellenállóbbak a csábításnak és nincsenek több belátással társaikra, mint a tengő-lengő tanító. Nekik sincs biztosabb életcéljuk. Csak peregnek bele a világba.
