Cseh Tamást a Szigeten is szeretik
Ha egy kozmikus e-mailben kéne tudósítanom a huszadik század végének Magyarországáról, lövésem nincs, mit írnék benne, nyilván neveket és dátumokat, szobákat emlegetnék és nyaralókat, tásbérleteket és egymás sarkát taposókat, ilyesmi. De semmi konkrétum. Az viszont biztos, hogy csatolnék hozzá egy Cseh Tamás dalt, hogy az is értse ezt az országot, akinek nem mond semmit Balatonfüred, 1994. augusztus 14., meg a lángos, sok fokhagymával. Valamit a Levél nővéremnekről.
Másik János fontosnak tartja elmondani a Cseh Tamás emlékkoncerten, hogy Cseh Tamás maga sosem játszott a Szigeten, és ez tényleg furcsának tűnik, különösen Korda György fényében. A tinédzserek például, akik mögöttünk isznak valamit nagyon, az egyikük szovjet katonai tányérsapkát visel, a másik meg rohamisisakot, na, ők nem a tipikus Cseh Tamás célcsoport. Hülyeség, mert mi az, hogy célcsoport, de ők tényleg a Quimby meg a Heaven Street Seven miatt jöttek a világzenei színpadhoz, ami nem jelenti, hogy ne éppen a dalnokkal a fülükben távoznának valami fülledt sátorházibuliba.
Mindenesetre az Eszembe jutottál című Cseh Tamás emléklemez bemutatóját tartják a Szigeten, az ötlet Marton László Távolodóé, a magyar zenekarok és énekesek nagyon finom csoportját kérte emlékezésre. A lemez, meg ez a koncert, ha cél volt ez, ha nem, közelebb hozza a srácokhoz a "csehül vanást, tamáskodást." A színpad előtti rét tele. A koncert műsorvezetője Lévai Balázs.
Ilyen posztra azért van szükség, mert másfél tucat előadó vezeti ma elő művészetét, meg amit gondol, érez Cseh Tamással kapcsolatban, és ez legalább ennyi átállással jár, a holtidővel pedig kezdeni kell valamit. Lévai a dalok után kérdez ezt-azt az énekesektől, frontemberektől, így ütve el a perceket. És kedves emléktöredékek buknak fel, együtt ivások, meg például, hogy hogyan csajozta le Cseh Tamás Szűcs Krisztiánt, vagy hogy Vígh Mihály a Balatonból a házibulikban bármikor képes előállni valami jó kis dallal tőle. Vagy éppen: mi a leghülyébb riporteri kérdés, amit kapni lehet.
Az ilyen emléklemezek viszonylag ritkán sülnek el balul, valami mindig menti a próbálkozás voltaképpeni kudarcosságát, ha másért nem, hát a megtisztelgett művész iránti jóindulat ereszti rá az autotune-t a fals hangokra. Az Eszembe jutottál című anyagra dalt készítőknek viszont nem kell erre apellálniuk, mert a koncert alapján nagyon rendben lehet a cucc. Úgy adják Cseh Tamást, hogy közben magukat is, és közben meg hiteles marad az egész. Voltaképpen itt dől el, hogy ír az ember egy dalt, mert meg kell írni a dalt – vagy egy gyönyörű, munkás nap után elgondolkodik, és azt mondja: ma írtam egy dalt. Az utóbbiból húsz év múlva is lesz valami, akkor is, ha más énekli.
És ahogy Herczku Ági, Palya Bea, Bognár Szilvia és Majorosi Mariann együtt énekel Cseh Tamást, vagy az Etnofon Zenei Társulat nyomja, esetleg a Napra, attól lehet lűdbőrzeni rendesen. Péterfy Bori sem felejt el vamp lenni, egyáltalán: senki nem kényszerül kompromisszumra. Nagyszabású és jól sikerült gesztus ez az emlékest, a lemez maga, a PASO-val, Lovasival, a Quimbyvel, Harcsa Veronika Bin-Jipjével, a Kistehén Melankóval, a Csíkkal, a Besh o Drommal, Legát Tiborral, meg Tóth Evelinnel és Lantos Zoltánnal. Cseh Tamás univerzálisan magyar, és éppen az a jó a Bereményivel, Másik Jánossal, Novákkal írt dalaiban, hogy nagyon a miénknek tudjuk érezni, a képeket, a párbeszédeket, a helyzeteket, álmomnak nincs vége, világnak vége van.
Both Miklós mondja, akinek személyes élménye ugyan nincs Cseh Tamásról, hacsak az nem, hogy egy mosókonyhába küldték zenélni, szóval,hogy Cseh Tamás szavakat adott az emberek szájába, és hogy ez milyen jó, amihez azt tenném még hozzá, így körbenézve a világzenei színpad előtti mezőn vagy min, hogy nem is egy generáció szájába, hanem. És hogy Cseh Tamás közösségformáló erő – amire csak egyetértően hümmögni lehet, aztán elballagni, enni egy szerb hagymás húst, aztán megkérdezni a hoszteszkislányt, hogy pálinkát mérnek-e már, koccintani, valamint regisztrálni, hogy odaát, a UB40 koncertjén még a biztonsági őr is rázza, és arra gondolni, hogy ki a franc fogja megvenni a télikabátunkat, a zsebében dohányszemcsék.
