„Szóhordó" – ez a választott titulusa Taligásnak, a regény főhősének és narrátorának. Régi könyvekkel, kódexekkel, fóliánsokkal kereskedik, de kívánságra vagy csak önmaga szórakoztatására, megnyugtatására verseket szaval, történeteket, művészi szövegeket ad elő. A jelentéssel bíró szavak így kettős nyomatékot szereznek: egyszerre a regény témái és értelemszerűen építőelemei.

E teremtett világban minden lehetségessé válik. A főhős diskurál az üvegben tartott/tárolt kicsinyke gnómmal, kommunikál a süketnéma gyerekkel, s közvetít a legkülönfélébb érdekek mozgatta emberek, csoportok között. A „szóhordás" révén titkok, sötét ügyek tudója is lesz, csak az alkalmazkodás és a lázadás gesztusainak okos váltogatása ad reményt a túlélésre.

A Taligás sejtelmes cselekményé­ben rengeteg az erőszak, folynak a testnedvek, törnek a csontok, tobzódnak az üresfejű verőemberek, akik cinikus, élvhajhász vagy csak mohó hatalmasságok zsoldjában állnak. S nagyon sok a nyomorult, sorsverte, társadalmilag-biológiailag kiszolgáltatott pária: főként tehát nők, gyerekek, idősek, kisebbségben lévők. A „szóhordó" – nevezzük értelmiséginek – természetesen az ő pártjukon áll. Jó ember, akit súlyos betegsége (epilepsziás) csak még fogékonyabbá tesz az elesettek szenvedéseire.

„Félek." „Nem félek." Ez a két fordulat váltakozik a főhős elbeszélésé­ben egy-egy epizód végén. S többnyire nem akkor retteg, amikor bajba sodródik, hiszen merészsége kétségbe nem vonható, hanem amikor látszólag biztonságban van. „Semmiből semmibe hajló" félelme kiváltképp filozófiai gyökerű, mélyén a létbe vetettség riadalma sejlik, mely csak növekszik a tudás gyarapodásával.

Darvasi László pikareszkje szörnyű szenvedéseket sorjázó világot tár elénk. S mégsem teljesen ironikus, amikor a főhős a cselekmény végén az Antigoné híres sorait idézi: „Sok van, mi csodálatos"... Mert mégiscsak sikerül kimenekítenie két ártatlant az elszabadult borzalmak hatalmából. S mert végül is az egész mű – a szerző, mint „szóhordó" – a maga káprázatos stílusával, nyelvi bravúrjaival felidézi, az élet, a létezés varázslatos gazdagságát.

Darvasi László: Taligás
Magvető