Köztük volt egy valószerűtlenül elrontott Antigoné, ahol néhány szerepösszevonással sikerült a címszerepet szinte észrevehetetlenné tennie. Elmulasztottam viszont a tavaly már Budaörsön játszott Max Frischdarabot, a Játék az életrajzzalt. Pintert viszont érti, ami nyilván azzal is összefügg, hogy Angliában tanulta a szakmát. A budaörsi színpadot stúdiótérré alakította a díszlet- és jelmeztervező Zöldi Z. Gergely közreműködésével.

Nagy Dániel Viktor, Lukáts Andor, Géczi Zoltán Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház

Ahol máskor játszani szoktak, ott most a nézők ülnek a jó látáshoz kellően meredek emelvényen, a rideg északlondoni lakás meg egy oldallépcső alatt szorong, berendezése a családfő széke és egy bokszzsák. A gyakran szklerotikusan dühöngő vén hentes szelíden siránkozó öccse a lépcsőforduló alatt húzza meg magát. Amit a szerző tágassággal és natúr rendetlenséggel kívánt elérni, azt a rendező szűkösséggel és pusztasággal valósítja meg. Emberekkel zsúfolt ürességet kínál a nézőnek, hogy ne érezze magát se valódi, se filozofikusan elvont térben.

Beszélő embereket látunk, akiknek a mondatai nem állnak össze egységes világgá vagy történetté. Nem tudhatjuk, szavaikból mennyi igaz, illetve mennyi folyik pusztán az éppen adott helyzetből. Így végül azt sem tudhatjuk teljes bizonyossággal, mennyi igaz a fekete humorú eseménysorból, amely során az Amerikából érkezett háromgyerekes családanya leszerződött prostituáltként a londoni családdal marad, és a hazalátogató fiú egyedül megy vissza.

A színen egyetlen dolog biztos: a lépcső, amely a titokzatos felső szintre vezet. És hátul az ajtó, amelyen át a hazatérő testvér és felesége érkezik. Arra lehet a tényleges külvilág. A fiatalasszony balra megy ki levegőzni, és onnan jönnek a hazatérő családtagok. Akik otthon vannak, akkor is otthon vannak, ha munkából vagy edzésről jönnek vagy a friss levegőről. Az idegen meg idegen, még ha egyébként fiú és testvér. Ide az idegen nő tért haza, az Amerikában filozófussá és professzorrá lett testvér viszont hazaérve is idegen maradt. Példázatként ennyi olvasható ki az előadásból.

A többit a színészek adják hozzá. Nincsenek könnyű helyzetben, mert egyfelől kézenfekvő, hogy lélektani hitelt hiába keresünk ebben a darabban, de éppen ebben a darabban a színész csakis lélektani hitellel lehet hatásos. Pinter trükkös szlalomozásának reális és abszurd között az a következménye, hogy miközben az egész történet képtelen, minden egyes pillanatnak igaznak kell lennie. És ez többnyire megvalósul. Lukáts Andor nemcsak az aggkori dührohamok és a mézes-mázos kellemkedés, a durva ridegség és az ellágyuló érzelmeskedés között járkál át magabiztosan, de mindezek fölött finom iróniát lebegtet.

Ilyés Róbert aprólékosan kidolgozza a hazatérő fiú félénk bizonytalankodását, hogy aztán drabálisan okoskodó, majd közönyös legyen. Géczi Zoltán praktikusan cinikus és érzéketlen, Nagy Dániel Viktor bambán buta bokszolót játszik. Dióssi Gáborhoz nagyon passzol az érzékenykedő limuzinsofőr szerepe. Szalay Marianna titokzatosan vonul végig az aktmodellből háromgyerekes anyává, amerikai professzorfeleséggé lett asszony, majd a prostituálti munkakörére üzletiesen alkudozó nő szerepein.

Harold Pinter: Hazatérés
Budaörsi Latinovits Színház