Cannes: eső vagy kézfogás?
Park Chan-wook Magyarországon is kultikus alkotó hírében áll. Sok művészfilm-rajongó „fagyott le" a mozikban például ultraerőszakos remekművén, az Old Boy-on. A Szomjúság című filmje sem nélkülözi a durvaságot, ám roppant ambivalens módon egyensúlyoz a dráma, a horror és a komédia műfaja között.
Persze másképp talán nem is lehetne elmondani egy katolikus pap történetét, aki tesztalanynak jelentkezik egy halálos vírus ellenszerét kutató kísérlethez. Ötszáz önkéntes közül egyedül ő éli túl a projektet, így a hívők csodatevőnek gondolják. Ám a megmenekülés korántsem szerencsés: vámpír vérrel mosták át ugyanis a testét, melynek hatására ő maga is vérszívóvá vált. Jó kis morális dilemma.
Francis Ford Coppola Tetro című mozija nyitotta a Rendezők kéthete elnevezésű szekciót, bár korábban különböző híresztelések keringtek arról, hogy Coppola vérig sértődött azon, hogy a műve nem fért be a nagy versenybe. Ennek ellenére (vagy miatt) még fokozottabb volt az érdeklődés, több száz méteres sorok kígyóztak a vetítők előtt. Érthető: ha egy nagymester filmet készít, annak minden kockája figyelemreméltó. Aki bejutott, szerencsésnek mondhatja magát, hiszen a Tetro remek mozi.
Coppola mesterien bánik a film noir eszközökkel, olyan fekete-fehér univerzumot teremtett a műben, hogy a színek csak rontottak volna a vizualitáson. A mű egyébként egy művészcsalád három generációjának története, akiknek nagyon meg kell szenvedniük a sikerért. A rendező nyilatkozata szerint ő maga mindegyik figurában benne él. Bizony, ő olyan sokoldalú alkotó, hogy ezt a nagyotmondást el is hisszük neki. (A Tetro kapcsán pedig külön öröm, hogy ismét láthattuk a vásznon Klaus Maria Brandauert.)
Elmosta a trópusi jellegű eső a ma reggeli Jane Campion Bright Star című versenyfilmre érkező zsurnalisztákat és szakmabelieket. Míg a helyiek arról panaszkodtak, hogy hosszú évek óta nem láttak ekkora zuhét, a nézőket inkább Campion irritálóan giccses dolgozata zaklatta föl. Itt is művész áll a középpontban, egészen pontosan John Keats. Ám nem a költészet kerül a fókuszba, hanem egy szimpla, ám borzasztó lassan kibontakozó szerelem. Csupán ötven percnyi játékidő kellett egy szimpla kézfogáshoz. Így el is raktározhatjuk az első nagy nevet, aki megbukott a fesztiválon. A pletykák szerint ugyanakkor Pedro Alomodovar is jó eséllyel indult el az önrombolás felé.
Meglátjuk.
