A magyar politikai elit került terítékre New Yorkban

Egy csapatnyi magyar fiatal a budapesti zsidó negyedben nyit kocsmát és próbál boldogulni a kommunizmus utáni Magyarországon - foglalja össze a The New York Times kritikusa a The Place We Built. Az egykori Sirály kocsma bezárása, egyben a magyar politika és történelem kerül terítékre a Flea Theatre nevű New York-i alternatív színházban.  

A színdarab szerzője, Sarah Gancher drámaíró 2006-ban érkezett Magyarországra. Évekig élt a zsidónegyedben, mely több művének a témájául is szolgált. „Drámaíróként az a kérdés foglalkoztat, hogy hogyan formál minket a történelem” – írja Gancher a honlapján. „Több művem témája is az, hogy miképp teszi a hely, ahol él az embert azzá, aki. 2008 óta ezt a kérdést a Hetedik (7th) című hét darabot, installációt és performanszt felölelő projekt keretében egy kívülálló szemével vizsgálom Budapest VII. kerületében.” 

Az írónő a barátai életéből vett és megtörtént eseményeket használt a The Place We Built alapjául. 

A mű főhősei, a holokauszt miatt hitehagyott generáció gyerekei épp csak barátkoznak zsidó identitásukkal. Keresik a helyüket a világban, és próbálnak navigálni az egyre inkább jobbra tolódó országban, ahol mind veszélyesebb nem egyetérteni a többséggel. A társaság megalapítja a Sirály nevű kocsmát, vagy inkább kulturális teret. A 2013-ban bemutatott darab központi kérdése, hogy nyugodjanak-e bele a kocsma bezárásába, vagy harcoljanak a rendőrséggel a hely életben tartásáért.

A helyszín nem véletlenül tűnik ismerősnek. a Király utcában hét évig működött – és a darab bemutatásakor még folyt a vita a bezárása körül – az azonos nevű közösségi tér, amely számtalan kiállításnak, színházi előadásnak, koncertnek és felolvasóestnek adott otthont.   

A  New York Times kritikusa,  Laura Collins-Hughes bohém életképnek nevezi a művet, amely a biztonságos otthon fontosságáról szól. Megjegyzi, hogy a felbukkanó számos szereplő szinte mindegyike egyenrangú, ugyanolyan mélységben jellemzett. Így nagyon nehéz bármelyikükkel azonosulni, vagy valamelyikük szálát követni. A közönség két furcsa bábelőadás révén betekintést kap Magyarország politikai történelmébe is. A cikk megemlíti, hogy a szereplők „lüktetnek a dacos idealizmustól”, amit – a kritikus szerint némileg indokolatlan – dalbetétekben is megfogalmaznak.

A New York Times munkatársa, Laura Collins-Hughes megbocsátóbb volt a darabbal, a fiatal zenészt, Mihályt alakító színész játékát külön kiemelte, míg az Index szerzője április végén elkeseredve távozott az előadásról. 

Három szinten szinte minden

A Király utca 50. szám alatti háromszintes Sirály kisebb megszakításokkal 2006 és 2013 között működött Budapest VI. kerületében. Pincéjében színház- és koncertterem, a földszinten kávézó-kocsma, az emeleten könyvtár üzemelt. A 262 négyzetméter alapterületű ingatlan a főváros tulajdonában volt. A Budapest és az ingatlant 1993-tól használó Könyvesháza Alapítvány közt 1998-ban indult per 2010-ben zárult le. Emiatt nem volt a Sirály üzemeltetőinek szabályos bérleti szerződésük, és ugyanezért nem kaphattak italmérési engedélyt sem. A vendégek fogyasztását hozzájárulásnak tekintették a különböző eseményekhez. A Sirály végül elbukott a bürokrácia elleni harcban.

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.