Halott a műsor, tisztelt hölgyeim és uraim, illetve hát, legyünk pontosak: az RTL Klubra jellemző profizmus még életben tartja az adássorozatot – itthon vagyunk: legtöbb néző összlakosságilag és tizennyolc-negyvenkilenc között egyaránt –, ám a lelke kimúlt. Nincs benne semmi. A kezdeti – négy évvel ezelőtti – lendület eltűnt, a varázs megkopott, énekes sincs több kettő-háromnál. (Igaz, már tavaly sem volt.) Közepes, steril produkciókat látunk a tévé előtt rúd kolbásszal a kézben, s hallgatjuk, amint az egyre erőtlenebb mentorok inkább a hosszú combokról és a szép ruhákról zengik ódájukat, már ha sikerül egy-egy mondatot érthetően megfogalmazniuk.

Unalmas számokra épített egysíkú szombatok, kínos párbeszédekben és üresjáratokban fuldokló gyönge vasárnapok: ennyi sikerül mostanság, s akkor most jöhet nekem bárki azzal, hogy de hát külföldön is szétszabdalják a show-t a még több kereskedelmi bevétel miatt, muszáj itt is abrakadabrázni. OK, legyen minél több SMS meg kutyatápreklám, éljen és virágozzék a vadkapitalizmus, ám ettől még a köztes időszakot is illene kitölteni valami műsorfélével.

Azért ez a nagy, csodálatosan megtervezett médiahek szép és ígéretes kísérlet volt; príma bulvárcímlapok születtek/születnek, a papírzsebkendőben utazó cégek vezetői is fej fölött tapsolnak majd a hétfői boardon a powerpointba rendezett görbék árnyékában, s alighanem a nézettség is visszamászik kétmillió/millió körülire a vonatkozó célcsoportokban.

Mindazonáltal rendező szakon kellene mutogatni elrettentésül a minden életszerűséget nélkülöző kisfilmeket, amelyekben a borostás, kialvatlan szemű kolléga az obligát tarkómat a falhoz állítva nézek drámaian fölfelé stílusban bánkódik (egyik oldal), a hírről értesülő versenytársak pedig maguk elé kapják kezüket, esetleg bele is harapnak ujjaikba (másik oldal). Bozsek Márk visszalépésében és a ByTheWay visszatérésében körülbelül annyi volt a spontán és valósnak tetsző pillanat, amennyi az automata mosógépek működésében van.

Ráadásul eddig sem az volt az igazi kérdés, hogy fiatal, tehetséges fiú vagy fiatal, tehetséges fiúcsapat: tudniillik maga a show döglött/döglődött. A Barátok Közt-szereplő Bozsek kétségkívül jó adottságú zenész, de mutatványai olyannak tetszettek, mint amikor gyorsétkezdébe megyünk menüzni: pontosan azt a gondosan beállított standardet kapjuk (kaptuk hétről hétre), amire a múlt hónapban is beugrottunk.

A szintén ügyes tagokból álló fiúcsapat pedig hiába nyújtott eddig átlagon felüli produkciót is (lásd még: poharas-dobolós performansz), ha legutóbb éppen a nézők penderítették ki őket a show-ból. Érintsük meg a szívünket a talpunkkal: a Bozsek úr nyilván kap valami jó kis lemezszerződést, egyebet, bármit – népszerűbb már aligha lehet –, így kár nem éri, az X-Faktor-stáb meg elmondhatja, hogy ha vezéráldozattal is, de mindent megtett a veszteségminimalizálásért; az érdeklődés visszaesésének megállításáért.

Kár, hogy a kifilézett X-Faktoron már ez sem segít. Emlékét megőrizzük.