A katalógus három részre osztható. Először könyveket árvereznek, a 25 dokumentum közül egy német egyházi könyv érdemel külön említést, a kiadványt ugyanis egykor Liszt őrizte saját könyvtárába (erre utalnak a „Liszt Ferencz hagyatéka” pecsétek, és azok az aláhúzások, amelyek akár a mestertől is származhattak).Egy másik becses kiadvány Liszt első pesti koncertjeiről számol be, a dokumnetum rendkívül kevés példányban maradt fenn.

Az anyag gerincét természetesen a zene, Liszt kottáinak első és korai kiadásai adják. Ezek közül is kiemelkedik a „Férfikari mise” egyik példánya, amelyet a Belvárosi Plébániatemplom egykori karnagyának, Engeszer Mátyásnak dedikált Liszt, de az árverésen ott lesznek azoknak az etűdöknek az első kiadású kottái is, amelyeket Paganini párizsi fellépésének hatására írt a komponosta.

Két botrányos esemény kottás emléke is megtalálható a jegyzékben. A „Koronázási mise” első kiadása arról is tanúskodik: Liszt nem kapott lehetőséget arra, hogy saját művét vezényelje Ferenc József koronázásán (már azért is hálásnak kellett lennie, hogy ezt az alkotást egyáltalán eljátsszák a jeles ünnepen). A „Magyar király-dal” első kiadású gyönyörű kottája talán még kínosabb eseményre emlékeztet. Az Operaház megnyitójára, felkérésre komponálta Liszt a darabot, amelyet végül a cenzorok és a félénkebb nemesek nem mertek színre vinni. Rettegtek, hogy a király megsértődik egy régi magyar dallam hallatán.

A katalógus utolsó fejezetében találhatók az aukció legértékesebb darabjai, közelebbről két Liszt által írt levél. Az egyiket egy bizonyos Steiger úrnak, a másikat pedig François Servais zeneszerzőnek írta a mester. Ez utóbbi érdekessége, hogy egyenesen Koppenhágából érkezett.

A katalógust összeállító Bősze Ádám egy levél erejéig Clara Schumannak is helyt adott, annak a nőnek, akinél kevesebben utálták jobban Lisztet, a 19. század legnagyobb zongorista zsenijét.

Liszt Ferenc