A Tanácsköztársaság bukása után emigrációban kényszerült Bortnyik avantgárd műveivel a világ élvonalába tartozott, ám a Bécsben, Berlinben, Párizsban született festmények nagyrészt eltűntek, elvesztek. Amikor Bortnyik 1924-ben hazatért, csak úgy, mint a többi, Magyarországra visszaérkező művész, elfordult a nemzetközi konstruktivizmus elvonatkoztató, hűvös magatartásától, és inspirációért a valóság jelenségeihez fordult.

A Géplovag hazai felbukkanása azért jelentős esemény, mert tanúsítja az életműben a nemzetközi tendenciák és hazai viszonyok ütközését és egymásra gyakorolt hatását. Ebben, a már Magyarországon készült festményben bizonyos távolságtartással keveredik egymással a konstruktivizmus geometrizáló téralakításának, a Bauhaus funkcionalizmusának és az olasz metafizikusok felfogásának hatása. Bortnyik, miközben a húszas évek gépiesedő világának állít emléket, érezhetően gunyoros megfogalmazással kételkedésének is hangot, illetve látványt ad.

A művész 1971-ig saját tulajdonában tartotta ezt a festményt. Az 1969-ben, a Magyar Nemzeti Galériában rendezett  gyűjteményes kiállítása után több más, a 20-as évekből származó alkotással együtt nemzetközi hírű galériák látóterébe került. A Géplovagot a kölni Galerie Gmurzynska-Bargera gyűjteménye őrizte hosszú ideig. Most ismét tulajdonost váltott a kivételes jelentőségű kép.