Régen a kisfiam még nem volt ilyen nagy és komoly négy és féléves, aki a Budapesti Meséken él, A Kati-Patikán, a Macókán, hanem még csak fele ekkora és Böngésző függő volt. Tudnivaló, hogy van Tavaszi, nyári, őszi, téli sőt éjszakai Böngésző is. Minden oldalon ezer történés, minuciózus részletességgel kidolgozva. Hol egy macska születik, hol óvoda épül, közben a kalickából kiröppent papagáj olykor a buszra száll, máskor pedig a szoborliba mögé bújik a cica elől. Nagyon sokat kell nézni a Böngészőt, ha az ember belekezd. S ha véletlenül azt hinnénk, ma talán mégsem kell olyan sokat nézni, akkor jön a kisfiúnk és addig csapkodja a fejünket a könyvvel, amíg jobb belátásra nem térünk.

Na most a Képzőművészeti Egyetem epreskerti Kálváriájában nyílt egy felnőtt böngésző . Nem ez a hivatalos neve, hanem, hogy Konrád Áron kiállítása, mert így hívják a művészt, aki a tengernyi felfedezni valókat festette meg szemodaszögezőn.

Van ott egy róka is. Egy lány - benne sok fiú. De a kutyafejű, aki nem nagy úr, nem őt nézi, hanem téged, aki őt. Az egymásba olvadó sárga-, mélykék-, zöldfejű arcok felett ott lebeg a kígyótestű, hogy felette a vörös égen hány arc is van, ez eldönthetetlen. Illetve mintha most egy lenne, de aztán tovább kell nézni, nem, talán mégis kettő. Vagy egy. És még sok másféle is.

De az bizonyos, ha sokáig nézzük a kököjszi-bobojszás, bohócsipkás fiúkat azon a másik képen, amelyen egy hosszúnyakú kék madár néz minket, akkor egyszer csak észrevehető a három esernyő is. Vannak aztán még az egymásra épített fejűek és a sokszínű pontokból összeálló tájból kifigyelő macska, alatta elreppenő boszorkánnyal, aki a bárány felé tart feltartóztathatatlanul. Hogy aki a bárányt, meg a tigrist az csinálta-e a képeket is, azt nem tudhatjuk, de azt igen, hogy a képek erdejében hol sárga, hol más színű láng lobog. Az ember elindul, visszalép, most akkor az ott, hogy is van, hányan is, s milyen szépen? Mint a bécsi erdő, mesélnek a képek, és újra és újra felfedeztetik egymást bújtató alakjait.

A műtárgyak baljóslatú dolgok, hol ölnek értük, hol ölnek, gondoljanak csak az ille-i Vénusz szoborra, aki - mint Mérimée-től tudjuk - brutálisan megöli az ifjú feleséget rettenetes féltékenységében.

Konrád Áron munkái talán nem ilyen veszélyesek, de könnyen függővé teszik nézőjét.

Siessenek a Kmety György u.26-ba, a Képzőművészeti Egyetem Kálváriájába, még három napig lehet őket böngészni.
plá

Konrád Áron