Elina Hirvonen az MTI-nek adott interjújában elmondta: a három foglalkozása, az újságírás, a dokumentumfilmezés és a szépírás kiegészíti egymást, hiszen mindegyiknek a benne rejlő kíváncsiság az alapja. Mint fogalmazott: látásmódját alapvetően meghatározza az, hogy filmművészeti főiskolára járt, így írás közben a szöveg megjelenik előtte filmképek sorozataként is. „Visszafelé is működik a dolog, azt tapasztalom, hogy filmjeimnek van egyfajta irodalmi jellege, poétikája” – mondta.

A 280 oldalas, a Magvető Kiadónál megjelent Legtávolabb a haláltól című regényéről az 1975-ben született alkotó elmondta, 2001-ben egy három országot érintő afrikai utazáson vett részt, ott találkozott a történettel. „Zambiában összebarátkoztam egy nálam néhány évvel idősebb hölggyel, aki az egyik ottani árvaházban dolgozott. Elmesélte, hogy szerelmét, egy angol fiút a városban úgy megverték, hogy kómába esett. A fiút először Kenyába, majd Angliába vitték, a nőnek pedig esélye sem volt rá, hogy utánamenjen” – mondta el a szerző, hozzátéve, hogy mélyen megrázta a történetben rejlő tehetetlenség és igazságtalanság, és elhatározta, hogy egyszer megírja.

Férje révén 2007-ben utazott újra Zambiába, ahol nekiállt a regényen dolgozni, ám az ottani hatások alól sem tudta kivonni magát. „Láttam az árva gyerekeket, akik az utcán élnek, mindenfajta segítség, gondoskodás nélkül, az egyik szál épp róluk szól” – magyarázta, hozzátéve: a párhuzamos idősíkokban játszódó regény főleg arra keresi a választ, hogy a különböző származású, nációjú emberek hogyan képesek együtt élni, megérteni egymást. A könyvet Huotari Olga fordította magyar nyelvre.

Az írónő kitért arra is, hogy előző könyve, a szintén a Magvetőnél megjelent Hogy ő is ugyanarra emlékezzen című regényhez képest a Legtávolabb a haláltól stílusában sokkal gazdagabb lett. „Magam is meglepődtem, hogy ez mennyire más lett, bővebb, jobban felöltöztetett, zeneibb szöveg született, erősebb a képisége is” – fogalmazott Elina Hirvonen.

Az alkotó a Paradicsom – Három utazás című filmjében is Afrikával foglalkozott, a menekültekről forgatott. Az első utazás során egy paradicsomszállító teherautót útját követték nyomon Finnországból a spanyolországi Almeriába, ahol illegális afrikai bevándorlók dolgoznak üvegházakban. A második út Marokkóba vezetett, ahol kivándorlók tömegei várnak arra, hogy átjuthassanak Európába, míg a harmadik út egy kis afrikai faluba vezetett. “Mi voltunk a faluban az első fehér emberek” – jegyezte meg a filmes, hozzátéve, hogy bár mindhárom rész a menekültkérdés különböző aspektusait dolgozza fel, a fő témája Európa és Afrika viszonya volt. A filmet 2006-ban forgatta egy háromfős stábbal, a bemutatót 2007-ben tartották.

Elina Hirvonen jelenleg egy gyerekeknek szóló animációs film forgatókönyvén dolgozik, amelynek egy játéknyúl a főszereplője. „Nem akármilyen nyúlról van szó, ő a játékállatok szenátusának a vezetője” – árulta el az írónő. Hozzátette, megnyugtatja a tudat, hogy míg ő „nyuszikról írogat”, addig férje az Amnesty International nemzetközi emberi jogi szervezet finn részlegénél sokkal fontosabb témákkal foglalkozik.

Az írónő már dolgozik a következő könyvén is, amely a mostanihoz hasonló témáról fog szólni, azaz a különböző kulturális hátterű emberek viszonyáról. „A téma hasonló, de már szeretnék szólni az anyaságról is, arról, hogy vajon más-e anyának lenni a teljes kiszolgáltatottságban, mint a kényelmes Európában” – mondta Elina Hirvonen, akit egy közel kétéves kislány vár haza, és aki áprilisra várja következő gyermeke megszületését.