Ötvenhat évesen váratlanul halt meg Balikó Tamás.

A tanú rendezőjeként tavalyelőtt Kallos Bea / MTI

Először – emlékezetem szerint – 1987-ben Pécsett láttam színpadon: Roger Vitrac darabjában a címszerepet, Viktort, a kilencéves óriásgyereket játszotta. Utoljára, alig tíz napja, Győrben Egressy Zoltán Június című darabjában egy kissé megfáradt, ötvenes hangszerkereskedőt játszott, aki éppen fanyar lírával kezd új életet (a nő egy tízessel fiatalabb, úgyhogy szerep szerinti fia is kavar vele). Bölcsességgel temperált, okosan lehalkított érzelmekkel telített alakítása bizonyára telibe találta a szerző elképzelését. Nem sejthettem, hogy a két szerep között egy teljes életút, egy művészi pálya ment végbe.

Balikó Tamás nem érte be a színészi mesterséggel. Miután 1981-ben színészként végzett, és hat éven át játszott szülővárosa, Pécs színházában, 1987-ben rendezői szakra tért vissza a főiskolára. 1991-ben diplomát kapott, 1993-tól a Pécsi Nemzeti Színházat igazgatta 2011-ig. Ebben az időszakban vert gyökeret Pécsett az országos színházi találkozó. Közben volt tanácsadó a Nemzeti Színházban, és színészetet tanított a Kaposvári Egyetemen. Aztán új idők új igazgatókat hoztak, ő meg szabadúszóként játszott, rendezett, hol itt, hol ott bukkant föl megbízható szakemberként. Egyebek közt az Ördögöt játszotta és rendezte a Karinthyban, fontos alakítása volt Forgách András Szorul a hurok című Nádas Péter-adaptációjában a Rózsavölgyi Szalonban. Távolról úgy látszhatott, nem veszi szívére szakmája szokott csapásait. Mégis a szíve vitte el akkor, amikor ereje teljében kellett volna még lennie.

Számon tartott, megbecsült tagja volt a színházcsinálók és színházba járók nagy családjának. Hiányozni fog. Éppen két hét múlva bemutatója lett volna a Rózsavölgyiben.