Évente egyszer a látványtervező szakos diákok lépnek színpadra a színészek helyett valódi színházban, igazi közönség előtt. Ezt roppant fontosnak tartja a tanszékvezetőjük, Csanádi Judit, még akkor is, ha a hallgatókból nem lesz színész. Meg kell tapasztalniuk, milyen kilépni a takarásból.

Most végzős Molnár Anna, aki a Mirandolina-előadásban az orrát mindenbe beleütő (irreálisan hosszú orrú) márki bábját készítette el, és azzal is játszott. Egy hétig próbálhattak, a bunraku bábokat szeptemberben kezdték el tervezni, kidolgozni. Molnár Annát a tervezésből legjobban a bábok érdeklik, meg a szobrok, különösen a mozgathatóak. Azt Csanádi Judit találta ki, hogy egy komplex feladatban öt tantárgyat mutatnak be: a díszlet- és a bábtervezéstől a multimédia színpadi használatáig.

Látványtervező szakos diákok a színpadon. Saját tervezésű bábfiguráikkal a Mirandolinát adták elő Fotó: Badinszky-Tolvaj Annamária

Persze kérdés: a színpadi és filmes látványtervezést miért nem a Színház- és Filmművészeti Egyetemen oktatják? A tanszékvezető azzal válaszol erre: a tervezés túl egzakt szakma. A mesterség alapja nélkül senkiből nem lesz jó művész. Ismerni kell az építészeti alapokat, mitől áll meg a díszlet, mi az a rálátás vagy a belátás. És ehhez nincs infrastruktúra az ­SZFE-n, de természetesen nem a színháztól elzárva oktatják a hallgatókat. Rendszeresen tanítanak náluk színházi rendezők, például Csizmadia Tibor, Keszég László vagy Almási ­Tóth András. A mesterképzősök pedig együtt dolgoznak színművészetis hallgatókkal.

Jogos kérdés lenne az is: a látványtervezésnek mi köze a képzőművészethez, miért nem az iparművészeti egyetemen oktatják? 1968–78 között egyáltalán nem is oktatták ezt Magyarországon. Az ebben az időszakban pályára lépő fiatalok – Csanádi korosztálya – közül eredetileg többen is építész végzettségűek voltak, és külföldre mentek látványtervezést tanulni. A díszlettervező-festő-grafikus Szinte Gábor kérésére a képzőművészeti egyetem akkori rektora indította újra a képzést. Ez egy köztes művészet – mondja a tanszékvezető.

Az alapképzésen alkalmazott látványtervezői szakképesítést kapnak a diákok díszlet-, jelmez- és bábtervezésből. Ők általában tévékhez mennek dolgozni. Aki mesterszakon végez, a művészet személyes megközelítési lehetőségeit és módszereit is megtanulja, látványtervező művészként diplomázik. És jó eséllyel követi elődjeit, akiknek száz százaléka rendszeres munkához jut.