Beleütötték az orrukat

Saját készítésű bábjaikkal léptek színpadra a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező szakos hallgatói, a Mirandolinát adták elő. Mit és hol tanulnak a látványtervezők és miért nem számít művészetnek az alkotásuk, ezt tudakoltuk.

Évente egyszer a látványtervező szakos diákok lépnek színpadra a színészek helyett valódi színházban, igazi közönség előtt. Ezt roppant fontosnak tartja a tanszékvezetőjük, Csanádi Judit, még akkor is, ha a hallgatókból nem lesz színész. Meg kell tapasztalniuk, milyen kilépni a takarásból.

Most végzős Molnár Anna, aki a Mirandolina-előadásban az orrát mindenbe beleütő (irreálisan hosszú orrú) márki bábját készítette el, és azzal is játszott. Egy hétig próbálhattak, a bunraku bábokat szeptemberben kezdték el tervezni, kidolgozni. Molnár Annát a tervezésből legjobban a bábok érdeklik, meg a szobrok, különösen a mozgathatóak. Azt Csanádi Judit találta ki, hogy egy komplex feladatban öt tantárgyat mutatnak be: a díszlet- és a bábtervezéstől a multimédia színpadi használatáig.

Látványtervező szakos diákok a színpadon. Saját tervezésű bábfiguráikkal a Mirandolinát adták elő
Látványtervező szakos diákok a színpadon. Saját tervezésű bábfiguráikkal a Mirandolinát adták elő
Fotó: Badinszky-Tolvaj Annamária

Persze kérdés: a színpadi és filmes látványtervezést miért nem a Színház- és Filmművészeti Egyetemen oktatják? A tanszékvezető azzal válaszol erre: a tervezés túl egzakt szakma. A mesterség alapja nélkül senkiből nem lesz jó művész. Ismerni kell az építészeti alapokat, mitől áll meg a díszlet, mi az a rálátás vagy a belátás. És ehhez nincs infrastruktúra az ­SZFE-n, de természetesen nem a színháztól elzárva oktatják a hallgatókat. Rendszeresen tanítanak náluk színházi rendezők, például Csizmadia Tibor, Keszég László vagy Almási ­Tóth András. A mesterképzősök pedig együtt dolgoznak színművészetis hallgatókkal.

Jogos kérdés lenne az is: a látványtervezésnek mi köze a képzőművészethez, miért nem az iparművészeti egyetemen oktatják? 1968–78 között egyáltalán nem is oktatták ezt Magyarországon. Az ebben az időszakban pályára lépő fiatalok – Csanádi korosztálya – közül eredetileg többen is építész végzettségűek voltak, és külföldre mentek látványtervezést tanulni. A díszlettervező-festő-grafikus Szinte Gábor kérésére a képzőművészeti egyetem akkori rektora indította újra a képzést. Ez egy köztes művészet – mondja a tanszékvezető.

Az alapképzésen alkalmazott látványtervezői szakképesítést kapnak a diákok díszlet-, jelmez- és bábtervezésből. Ők általában tévékhez mennek dolgozni. Aki mesterszakon végez, a művészet személyes megközelítési lehetőségeit és módszereit is megtanulja, látványtervező művészként diplomázik. És jó eséllyel követi elődjeit, akiknek száz százaléka rendszeres munkához jut. 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.