Egy légi fotó ihlette meg, amely a szibériai Mirnij városában tátongó (525 méter mély és több mint 1200 méter széles) gyémántbánya kráterét ábrázolta – meséli Baranyai Levente. A lelőhelyet még Sztálin parancsára kezdték el fúrni-faragni ilyen kozmikus méretűre, ma már nem üzemel.

Baranyai Levente Nemzeti árnyékszék című alkotása, olajvászon 100x120 cm

Több terv is lapul az oroszok tarsolyában a hasznosításra, valamiféle teraszos földművelésbe fognának a területen, sőt még az is felvetődött, hogy egy hatalmas üvegkupolát applikálnak a gödör fölé – tudtuk meg a művésztől, aki a Nemzeti árnyékszék című alkotást közösségi oldalán osztotta meg, és a Librarius.hu felkérésére szöveget is írt hozzá. Sokak ízlése ellen lesz a festmény, a címe és a szöveg is, melyből csak a szelídebb részeket idézzük.

(...) „A Nemzeti árnyékszék ott áll az idilli, üdezöld falusi tájban, posztmodern giccsként magasodva a focipályák és gumipaloták fölé. Munkásőrkék vécéülőkében egy anus alakú kráter tátong, melyet egyenesen Putyin elnöktől kölcsönöztünk a szibériai Mirnij városából. Ez a jövőben vándorolni fog hazánkban, a paksi atomerőművön és a Városligeten át krátereivel emléket állítva a diktatúrának, amely kipakoltatta a Nemzeti Galériát méltó helyéről, hogy a kormányzó (sic!) a Budavári Palota Horthy-lakosztályába költözhessen. A nemzeti ízléstelenség a Nemzeti árnyékszék.”

Első kérdésünk az volt, hogy vajon szabad-e, lehet-e ilyenformán ábrázolni (és pláne kommentálni) egy ilyen fontos épületet, mely lassan nemzeti szimbólummá válik, mire a festő közölte: nem tekinti nemzeti szimbólumnak az építményt, bármit lehet kritizálni, és a stadiont kifejezetten rondának tartja. Hozzátette, hogy a kép és a szöveg valójában nem a miniszterelnökről szól, hanem egy jelenségről, a feljebb már hivatkozott ízléstelenségről.

Baranyai fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a realitást igyekezett láttatni, egy olyan miliőt, amelyben luxushatalmi beruházásokra költik a pénzt, ahelyett, hogy sokkal nagyobb bajainkat próbálnák meg orvosolni a milliárdokkal. Az objektív látásmódot, azaz a felülnézetet is azért választotta (ezúttal is), mert azt akarta, hogy az emberek a legtisztábban, legvilágosabban lássák a valóságot.

Megkérdeztük azt is: nem tart-e attól, hogy a neten keringő ábrázolatot, pláne a szöveggel együtt, sokan mélységesen felháborítónak tartják majd, és ebből adódóan ő céltáblává válik, és ízekre szedik – minimum – a közösségi felületen, de azt mondta, nem, ez nem érdekli. Az alaptéma viszont továbbra is fontos számára, szerinte élete legjobb sorozatát festi meg a szibériai kráterképből merítkezve.

A 2014-es kép a belvárosi Deák Erika Galéria standján, az ArtMarketen és a Bálnában volt látható eddig, Baranyai azonban nagyon reméli, hogy még ismertebb helyeken is bemutatják majd, egyebek mellett a Nemzeti Galériában, a Ludwig Múzeumban és a Modemben is. Felvontuk a szemöldökünket, de közölte: ezt teljesen komolyan gondolja.