A néprajzi parkban található tucatnyi különböző méretű ház, egykori szálláshely túlnyomó része veszélyben van, az építmények tetőszerkezete teljesen leromlott. Első lépésben a tetőket kell visszabontani, hogy meg tudják óvni a még nem károsodott faanyagokat a pusztulástól – ismertette a problémákat Varjú András, a Göcseji Falumúzeum osztályvezetője. 

Hozzáfűzte: már a néprajzi park létrehozásakor felmerült, hogy a térség mikroklímája a legkevésbé sem felel meg a finnugor házak építési módjának, és az eredetileg használt faanyagok sem tudnak ezen az éghajlaton hosszú távon megmaradni. 

A Finnugor Néprajzi Park épületei – többek között a hanti és a manysi szálláshely, a mari kerített porta – eredeti helyükön fél éven keresztül fagyban álltak, a fenyődeszkából ácsolt tetőre az év túlnyomó részében hó esett. Zala megyében viszont ezeket a házakat eső áztatja, a fagyos időszak pedig évente pár napig tart. A rovarok a fél éven át tartó fagyos időben teljesen kipusztultak, ezen a mikroklímán viszont a faanyagban maradnak és teljesen tönkreteszik – magyarázta az osztályvezető. 

A problémák teljes megoldásra a Nemzeti Kulturális Alaphoz (NKA) benyújtott pályázattal próbál meg forrást szerezni az intézmény. Műhelybeszélgetést kezdeményeznek az ország szabadtéri múzeumaival, konzultálnak a lengyelországi Sanokban található Szabadtéri Falumúzeum szakembereivel, és ezen információk birtokában döntenek majd a néprajzi park jövőjéről.

A néprajzi park a szálláshelyek, az eredeti berendezési és használati tárgyak segítségével a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó népek építészetét, lakáskultúráját és életmódját mutatja be. Az első épületegyüttesek az 1999-ben felépült a hanti, majd a manysi szálláshelyek voltak. 

A Zala folyó holtágának egyik oldalán létrehozott szabadtéri kiállítóhelyet egy keskeny híd választja el a Göcseji Falumúzeumtól.