Ha sima pozícióváltás lenne, azaz új igazgatót ültettek volna a Játékszín élére, és nem akarják megszüntetni az intézményt, egyértelmű, hogy az utód továbbviszi az előd darabjait – mondja Balázsovits Lajos, akinek az előző évad repertoárjából egyetlen előadáshoz van jogilag köze, A kék rókához. Ennek a produkciónak a jogát viszont nem adja. Ez persze nem jelenti azt, hogy a többiek, rendezők és színészek ne mennének Németh Kristófékkal.

Mindazonáltal azt gondolja, ma Magyarországon szinte lehetetlen tisztán magánszínházat vinni – állandó vidéki tájolás nélkül. Mindenképpen pénzt kell szereznie további magánszemélyektől, mert a recesszió miatt kevés az adakozókedvű cég, és a jegyeket sem lehet úgy megemelni, hogy profitot termeljen. Feltétlenül rákényszerül az állam vagy az önkormányzat támogatására.

Ha egy kft-t megvásárolnak magánszemélyek, hogyan kapják meg automatikusan az épületet? – kérdésre Balázsovits nem tudott válaszolni. Egy biztos, a színházépület Terézváros tulajdona. Neki nem ajánlotta fel sem a kerület, sem a korábbi tulajdonos Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., igaz, ezt ő is csak társakkal tudta volna megvenni. És mindenképpen fontos lett volna elérnie, hogy kiemelt kategóriába kerüljön az előadó-művészeti törvény besorolása szerint, és TAO-hoz is juthasson. 

Elképzelhetetlennek tartja amúgy a korábbi direktor, hogy tízmillió forint nagyságrendű adósságállomány maradt volna a nonprofit kft. után. Ő augusztus 1-jén annyit hagyott ott, amennyivel a végelszámolás lebonyolítható. Az más kérdés, hogy ilyen sokáig, 2 hónapig húzták a végelszámolást. Az idő alatt is maximum egymillió forint költség (például rezsi) halmozódhatott fel.

Balázsovits Lajos