Ha valaki a Mazsolán és Tádén nőtt fel, Rémusz bácsi meséjében Kaló Flórián utánozhatatlan rókahangját hallgatta borzongva, majd Spejbl bácsi és Hurvinyek okozott neki derűs pillanatokat – nos, annak már a Teletubbies is kisebbfajta kulturális sokkot okozott. Ráébredni, hogy nem kell történet, a meséből éppen a mese hiányozhat. Van viszont értelmetlen gügyögés, „hű!” meg „há!”, és hozzá jó sok harsány szín, a hat év alattiak meg úgy tapadnak a tévé képernyőjére, mint tavaszi légy a nyári konyhában a ragacsos papírra.

Ahogyan vannak kutyások és macskások, „Robert Redford-osok” és „ Paul Newman-esek”, úgy válunk gyerekkorunkban bábfilmesekké vagy rajzfilmesekké. Jómagam inkább az utóbbiak közé tartoztam, bár azt sokáig nem tudtam eldönteni, hogy a Moha és Páfrány most akkor rajzfilm vagy bábfilm, de átmeneti műfajként is nagyon kedveltem.

Régen a televíziós gyerekműsoroknak nemigen volt ellenfelük, sőt még a rádiós esti mesét is úgy időzítettek, hogy véletlenül se üsse ki a fogmosós köpködős tévémacit. Minden tíz éven aluli tudta akkoriban, hogy vasárnap délelőtt matiné kezdődik, s ha túl vagyunk a kissé didaktikus. Mindent tudni akarok című orosz ismeretterjesztő sorozaton, hátra lehet dőlni, mert jön Lolka és Bolka meg Dagobert bácsi, a Nyugatra nyitás jegyében.

Most nehezebb dolga van annak, aki a gyerekek figyelmét a tévén keresztül akarja lekötni: előbb a számítógép vagy a videójáték elől kell őket elcsábítani.

Az M2 gyerekcsatornaként hirdeti magát, s a régi, jól bevált rajzfilmek mellett saját gyártású műsorokkal is próbálkozik. Ilyen például a Lóti és Futi, a két mókás bábfigura, akiknek „kalandos mindennapjait áprilistól egy kislány, Lizi kavarja fel”. A sorozat hivatalos ismertetőjéből az is kiderül: minden epizód egy meghatározott szituáció köré épül fel vicces párbeszédekkel, amiből tanulhatnak is a gyerekek. Az írók csupa olyan gyerekeket foglalkoztató téma köré szervezték a három-hat perces történeteket, mint a cipőfűzés, az esti lefekvés, a csúfolódás, egy testvér születése a családban, az ovis szerelem, a hiszti vagy a lámpaláz. Lóti bumfordi, csetlő-botló figura, hatalmas szívvel, óriási a fantáziával, Futi viszont szorgalmas, rendszerető, de kissé cinikus és sokat aggódik.

Sikerült kifognom az ovis szerelemről szóló részt. Nekem az oviban Tóth Peti volt a szerelmem, de ezt sosem mertem neki elmondani. Titkon mindig azt vártam, hogy engem választ, amikor a „kútba estem, ki húzzon ki?” jellegű játékokban megmentőre várunk, és persze mindig más lányokra bökött, ahogyan az gyakran előfordul a való életben.

De bevallom, arra álmomban sem gondoltam, hogy óvodáskoromban felhívom majd a Szív küldi szívnek című rádióműsort, és megkérem őket, játszanak le egy dalt Tóth Petinek. És úgy szervezem, hogy ő éppen akkor jöjjön át hozzánk udvariasan csevegni, amikor ezt – mikor máskor, mint pont a vízállásjelentés után – lenyomják a rádióban.

Mert Lóti ezt tette Lizivel.

Most már nincs bennem kétség: ezek tényleg új idők, valóban új szelek.