Legyünk őszinték, először a nyersanyag ejt rabul. Szeriőz kiállításlátogató ritkán jut a közelébe ennyi giccsnek, ennyi kontárságnak, ennyi szemérmetlenségnek. Tátott szájjal nézi hát az elrajzolt németalföldi zsánereket, a trampli biedermeiert, Rippl-Rónai orcátlan és orcátlanul tehetségtelen kopírozását. Koszta izzó kukoricása rózsaszínben fürdik, a rokokó jelenetek aktja anatómiailag elégtelen, az idősebb Brueghel figurái kukacok.

Ráadásul kellett lennie valamelyes tudatosságnak ebben a széplelkű képgyártásban, mert az aukciós sztárok felül vannak reprezentálva. Kádár Béla, Scheiber tömegével, Csóknak, Aba Nováknak sem tudtak ellenállni, a szegény Gulácsy titokzatosságát is többször próbálták zavarossággal helyettesíteni.

Történt ugyanis a következő. Az egyik galériához befutott egy hagyaték, benne hemzsegő mennyiségben hamisítvány és kontármunka, amelyet meg akartak semmisíteni. Mint hírlik, raktak is egy máglyát valamelyik Falk Miksa utcai éjszakán, ám a happening, az akció, a performance nem bizonyult sem elég szellemesnek, sem elég termelékenynek. Azonnal annak bizonyult viszont Nagy T. Katalin művészettörténész ötlete, aki a felszámolásnak azt az egyetlen méltó módját találta ki, hogy adják át a vásznakat és a táblákat mai művészeknek további feldolgozás és újrahasznosítás céljából. A megajándékozottakat nyilvánvalóan éppúgy megrendítette a nyersanyag, mint most a látogatót - ennek eredménye látható Miskolcon.

Nem minden nyersanyag látható a kiállításon. Voltak olyan mohó és elragadtatott festők, akiket az inspiráció teljesen új műre ragadtatott, ilyen esetben az eredeti, az ihlető kép, sajnos, csak kis színes reprodukcióban látható. Átfestette teljesen az orcátlanul M. T. monogrammal ellátott művet El Kazovszkij például, holott az elrajzolt és lélektelen Máttis Teutsch-utánzat nem is a nagy nonfiguratív korszakkal, csak a mester spekulatív periódusával próbálkozott. Az eredmény igazi El Kazovszkij-festmény kutyákkal, férfiakttal, drámai titokzatossággal. Eredeti Gaál-művet komponált Gaál József is egy Csók I. jelzésű rettenetből. Az elrajzolt medencéből kilépő kacskakezű Zsuzsánna-akt ugyan az új alkotáson sem lett anatómiailag ígéretes, de a hozzáadott, láthatóan nagyon is felajzott vén értelmet, funkciót kölcsönöz neki a szokásosan brutális Gaál-féle interpretációban.

A legszórakoztatóbbak mégiscsak azok a feldolgozások, amelyek többet vagy kevesebbet meghagytak az eredeti képfelületből. Itt az „ilyen volt - ilyen lett" koncentrált élménye nyűgözheti le a látogatót. Szirtes János ezt úgy oldotta meg, hogy egy kéjencarcú, aktképekkel körülvett bíborosnak az egyébként is megoldatlan, képből kilógó vörös reverendáját megtoldotta jó méternyi azonos színű kelmével, Szilvásy Edit pedig úgy, hogy az ugyancsak Csók Istvánt kompromittáló Aktok némbereit kipreparálta (kivetette) kopár tükörfóliára. Roskó Gábor új képet festett a régi mellé, a régin párforszvadászat, az újon a vörösfrakkos vadász és a róka együtt teázik, Madácsy István ezzel szemben csak annyit tett, hogy a gyalázatos Gulácsy-hamisítványon megfordította a rokokó pár férfi tagját, aki ily módon már nem andalog hölgye mellett, hanem távozik.

E műformában Hafner Mónika valóban szívszorító. Úgy tudott egy vacakul kompilált, maszatos Gulácsy-hamisítvány szélére egy plasztikus Gulácsy Lajos-figurát, egy reneszánszba öltözött Szegény Luigit ültetni, hogy gesztusának a paródiánál, a szarkazmusnál karmosabb mondanivalója maradt. A műfajok ugyanis sokfélék. Minden darab komisz, és mind érezhető, látható jókedvvel készült, azaz mindegyik örömére lesz a látogatónak.

De van kommentáló, aki széles jókedvében viccelt, van, aki parodizált a fogalom mély, Karinthy Frigyes-i értelmében, s van, aki új minőségekre ragadtatta magát. Gaál többször ezt tette, Szurcsik József ál-németalföldi tájba helyezett kockái-emberei többek paródiánál, az említett El Kazovszkij-kép az egész életművet reprezentálja. Egészében azonban: vidor és művészöntudattal teli kiállítás. A máglyára küldéssel szemben igazi megsemmisítés, performance és tárgyiasult mű vitájában ismét egy argumentum az utóbbi híveinek számára.

Képalá:
24111. Roskó Gábor: Les liaisons dangereuses. 2007. Vászon, olaj, kollázs, 50x80 cm
24112. Szilvásy Edit: Fürdőzők. 2007. Vászon, olaj, tükörfólia, 54,5x68 cm
24113. A. F. Boudewins jelzéssel: Tájkép vándorokkal. - Szurcsik József: Jelenség. 2007. Vászon, olaj, akril, 60x80 cm