Az idős költő riksán távozik
Kocsis András Sándor, a Kossuth vezérigazgatója például épp a Könyvek Éjszakája napján, szombaton látta igazán fölszabadultnak a közönséget. Akkorra végképp kisimultak a ráncok, mosoly költözött az arcokra. A Palatinus Kiadó főszerkesztője, Reményi József Tamás pedig megjegyezte, nemcsak az olvasókkal találkozhattak emelkedett hangulatban, hanem más kiadóknál dolgozó kollégáikkal is. Jót beszélgettek, amire ritkán nyílik alkalom.
Bizony ritkán, mert a hazai könyvkiadókat egyébként saját gondjaik űzik. Az elmúlt válságévekben nem volt könnyű talpon maradni. Nem is sikerült mindenkinek. Most legalább a Márai-program, ha a reméltnél egyelőre szerényebben is, ad némi vitamininjekciót a könyvszakmának. Volt visszhangja a könyvhéten, a várva várt bejelentést örömmel nyugtázták azok a kiadói emberek, akiknek több kiadványát is fölvették a támogatott Márai-listára. Bizakodóan említette ezt például a Mojzer házaspár, akik a Kossuthtal karöltve jelentették meg eddig a legtöbb hazai hangoskönyvet. „Piacvezetőnek” mondhatnánk őket, csakhogy ezen a „piacon” jó, ha három hangoskönyvkiadó maradt. A többi, amelyet az elmúlt évtized műfaji áradása dobott fölszínre, mára föladta. Mojzerék könyvheti lemezei jól mentek, nemcsak Rudolf Péter Rejtő-fölolvasása (ezúttal A megkerült cirkáló), hanem Szabó Magda, Márai műveinek megszólaltatása vagy a hazáról szóló verseket tartalmazó Pannónia dicsérete is. A Márai-program révén őszre könyvtárakba kerülő hangoskönyveik között van Csukás István Pom-pomja, Lázár Ervin A hétfejű tündér című meséje, Szabó Magda Tündér Lalája, Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című munkája. Más kérdés persze – és ez a hangoskönyvek problémája –, mi történik a kikölcsönzött lemezekkel. Mert ha kalózmásolatok készülnek róluk, a haszon mellett kár is keletkezhet.
Imponáló volt, ahogy a hangoskönyvek előadói – Nagy-Kálózy Eszter, Mácsai Pál, Rátóti Zoltán, Rudolf Péter, Galamb – részt vettek a Könyvek Éjszakáján: lelkesen árulták lemezeiket. Persze hosszú „szolgálatban” voltak az írók is. Az egyik idei „sztár” a költő Lator László volt, akinek önéletrajzi kötete, A megmaradt világ igen szépen fogyott az Európa standjánál, és dedikálóasztalánál is sokan várakoztak. Ünnepelt jelenség volt Juhász Ferenc is, aki konsternációt okozva riksán távozott a dedikálásból. Olvasók sora várakozott a többi között Rakovszky Zsuzsánál, Parti Nagynál, Tóth Krisztinánál, Spirónál. Ők a Magvető legsikeresebb új kötetes szerzői idén.
„Ez az a Parti Nagy, aki szétverte az írószövetséget” – jegyezte meg mellettem egy jól öltözött úr a feleségének. „Látod, itt van a Spiró is, na menjünk, ez nem a mi standunk” – és sarkon fordult. Az asszony engedelmesen követte. Ha maradnak, talán közbevetettem volna, nem szétverte, csak kilépett belőle 2004-ben Döbrentei kollégája kiszólásai miatt, ami nagy különbség, amellett autonóm polgári tett. Így viszont hallgattam. Ez volt egyébként az egyetlen alkalom a könyvhét békét sugárzó képzeletbeli pálmaágai alatt, amikor érzékelni lehetett: a mélyben forrnak az indulatok, lankadatlanok a szekértáborok robotosai.
Az sem baj, hogy ezúttal hiányzott a kultikus sikert arató Nagy Mű, mert számos izgalmas, remek kötet jelent meg több kiadónál is. Például most jött föl igazán a Noran Libro: különlegesen illusztrált, tördelt kötete az első könyves Folk György Vonal című regénye, amely középkori történet egy kalandos életű testvérpárról. Kertész Ákos új prózája, a Tigrisbunda megjelentetésével már mai jelenséget tettek közszemlére, azt, ahogy valaki gazemberré válik. Rendkívüli vállalkozásuk Spengler híres, A Nyugat alkonya című művének újra megjelentetése, átdolgozásban – tucatszám vitték. A Kalligram legnagyobb sikere a válsággal küzdő Magyarországról szóló Pretoriánusok kora, Lengyel László esszéje. Érdeklődés övezte náluk Láng Zsoltnak a Ceausescu-diktatúra végnapjait idéző A föld állatai című szépprózáját is. A Jelenkor, Nádas Péter kiadója ezúttal is jól szerepelt az író műveivel, de sokat eladott Márton László novelláskötetéből és Miklya Anna új regényéből is. A Palatinusnál Erdős Virág verskönyve, A Trabantfejű Nő fogyott a legjobban. Sajátos jelenség volt a téren, ahogy Nagy Bandó András kezéből valósággal kapkodták egyfelől új Toscana-vízióját, másfelől gyerekkönyveit. A Scolarnál Ungvári Tamás ismét vonzott a két világháború közti szellemi életet föltérképező könyvével (Bűnbeesés után), de a kiadó előrelépett a gyerekirodalomban is: a nívós Ravensburger-kiadványok mellett angolul is kínálták Bosnyák Viktória és Spote Stany Budapesti kis boszorkányát.
Az idei könyvhét egyik legnagyobb vállalkozása a Századvéghez fűződik. Deáky Zita Jó kisfiúk és leánykák című vaskos kötete a kisgyerekkor történeti néprajzát adja a XVI–XX. század Magyarországán, fantasztikus kép- és fotóanyaggal. A kiadó sok érdeklődőt vonzott Lánczi András nemzeti radikalizmusról és Bod Péter Ákos válsággazdaságról szóló kötetével.
Összességében úgy látszik, a tavalyi könyvheti forgalmat elérte, néhol meghaladta az idei – legalábbis Budapesten. Ahogy Csordás Gábor, a Jelenkor vezetője félig derűlátón, félig borúsan megjegyezte: ebben a városban legalább mindig lesz a könyvnek ekkora közönsége.
