"Azzal a hittel pályáztunk, hogy nem politikai alapon döntenek"
- Az elmúlt egy évben általában a kormánypárthoz lojális jelöltek nyerhettek a vezetői pályázatokon. LMP-s tanácsadóként kevéssé tűnt sanszosnak, hogy kinevezik.
- Ebben az országban néhány kivételtől eltekintve ez így történik. Nem vagyok párttag az LMP-ben, de rokonszenvezek velük. Bár más pártban is van ismerősöm, fontosnak tartottam, hogy ne legyen politikai hátszelünk, és azzal a hittel írjuk meg a pályázatot, hogy nem politikai alapon döntenek. Elég sokat dolgoztam a József Attila Színházban, ismerem a társulatot, az épület technikai, építészeti és művészeti problémáit. Igaz, két éve, amikor a VII. kerület bezárta az általam vezetett kulturális és esélyegyenlőségi központot, az AKKU-t, bizonyos helyekre nem hívtak, például a József Attilába se. Persze lehet, hogy egyszerűen az új direktor, Méhes László a saját embereivel akart dolgozni.
- Azt azért tudja, hogy tartott öntől a társulat, mert elterjedt, hogy feloszlatja őket?
- Amikor kiírták a pályázatot, nem volt egyértelmű, hogy a társulattal számoljunk vagy sem. A fővárosnál rákérdeztem erre, azt mondták: június 30-án mindenkinek megszűnik a szerződése. Aztán kiderült, a megbízott igazgató, Koltay Gábor szerződtette a művészek és a műszak jelentős részét. Ez más helyzetet hozott. Az ugyanis tény, hogy a korábbi működési konstrukción – a megváltozott anyagi körülmények miatt is – változtatni kell. Azzal, hogy Koltay a pályázati időszakban megkötötte a szerződéseket, nehezen tervezhető helyzetet teremtett.
- Ön mit tett volna Koltay helyében? A fenntartó felhatalmazta erre, és a szerződtetési időszakból kicsúsztak.
- Két megoldás lehetne. Fölhívom a fenntartó figyelmét, hogy a szerződtetést nem lehet tovább húzni, ezért vonják vissza a kiírást, vagy írják bele a megkötött szerződések számát és jogi, pénzügyi következményeit. Ezzel a pályázók olyan adatokat kaptak volna, amelyekkel számolhatnak például az üzleti terv kidolgozásakor. Mert hiába számoltunk nagyobb hiánnyal, mint amennyiről tudtunk, kiderült, ennél is nagyobb a baj. A 120 millió helyett 170 millióval kalkuláltunk, de megtudtuk, ehhez jön még további 70 milliónyi kötelezettség.
- Mit remélt attól, hogy a beadás napján nyilvánosságra hozta a pályázatát?
- Rengeteg ember dolgozott rajta, az ő munkájukat így akartam megköszönni. De ami a legfontosabb: mivel itt közpénzről és közügyről van szó, az a legtisztább, ha a programunkról beszélgetést kezdeményezünk.
- És elindult a párbeszéd? Nem hallottam róla.
- Amikor nyilvánosságra hoztam, fontos és jó reakciók jöttek. A pályázatban ugyanis sok olyan szempontot mérlegeltünk, amelyet színházi pályázatok nem szoktak. Például az épülettel kapcsolatban, a felújításról, a költségtakarékosabb energiafelhasználásról. Nem azért akartuk kinyitni a színházat más kulturális programok felé, mert annyira multikultik vagyunk. Hanem mert szükségesek olyan források, amelyekből biztonságosan finanszírozható a színház. Azt be kéne látni, ha a fenntartó ki akar vonulni bizonyos intézmények mögül, akkor fel kell mérni a további lehetőségeket.
- Eddig az történt, hogy ha a fenntartó kivonult a finanszírozásból, megszűnt az intézmény.
- Nem lehet egyik percről a másikra – főleg politikai alapon – kilépni. A színházi szakmában húsz éve nem történik meg a rendszerváltás. Hogy az országban volt-e, azt hagyjuk. Nagyon rendjén való, hogy az összes budapesti színház kft.-vé alakul, mert így elvben könnyebben mozdul el a piacszerű működés felé. De ezek a színházak jelenleg tőkeszegények, egyre nehezebb és bizonytalanabb a financiális helyzetük. Van pár olyan magánvállalkozás, például az Orlai produkció, amely mintaszerűen kidolgozta az egyik lehetséges formáját a piaci működésnek. Projektalapú, szigorúbb, átláthatóbb, folyamatosabban ellenőrizhető gazdálkodás szükséges mindenhol.
- Szép elképzelések, mégsem ön nyerte a pályázatot.
- Csomós Miklós főpolgármester-helyettes nem tartotta reálisnak a mintaprojektszerű elképzelésünket. Noha kockázattal járt volna, olyan uniós forrásokat vehettünk volna igénybe, amelyeket az állami kulturális intézmények ritkán szoktak. Előbb-utóbb rákényszerülnek erre az intézmények, hiszen láthatóan kevesebb a pénz. Sokan kérdezték: művelődési házat akarok-e csinálni a József Attilából? Szó sincs róla. Az előadásokhoz kapcsolódó programok a színházi műsorterv kiegészítői lettek volna. Miért ne jöhetne ide egy esélyegyenlőséghez köthető színházi csoport, akár a művészetterápiás foglalkozásaival együtt? Vagy: egy pénzügyi szolgáltatónak szerettük volna bérbe adni az épület egy részét, ha akadálymentesíti, és olyan szolgáltatásokat is nyújt, amely ennek a célcsoportnak is szükséges. Már elkezdtünk tárgyalni erről.
- Atkári János sem támogatta, a főpolgármester főtanácsadója mégiscsak ért a pénzügyekhez.
- Azért is érzem furcsán magam, mert jóízű beszélgetésünk volt vele, Csomós Miklóssal és Megyeri László színházi tanácsadóval. Külföldön nyaraltam épp, mikor felhívtak: másnap jelenjek meg a városházán. Éjszaka autóba vágtam magam, és hazaautóztam. Akkor két és fél percig elhittem, nyerhet a pályázatunk.
- Arról volt bárminemű elképzelése, miből lehetne felszámolni a felgyülemlett hiányt?
- A megbeszélésen Csomós Miklós azt mondta: ez most egy „licit”. Aki jobb ajánlatot tesz, annak nagyobb az esélye. Két lehetőséget láttunk: a főváros tőkét emel, vagy hitelt kell felvenni. Hogy a nyertes, Nemcsák Károly mit kínált, nem tudjuk. Később azzal hívtak fel, hogy hozzunk bankgaranciát. Az mindenképpen dicsérendő: a főváros elvárja a direktoroktól, hogy felelős ügyvezetők legyenek. Az más kérdés, hogy ez a kérés jogilag értelmezhetetlen.
- Azt akarták, hogy tegye fel a színházra a vagyonát?
- Máshogy nehéz értelmezni. Mivel nem az én tulajdonomban van az épület, a bankárok kiröhögtek. Az volt az első kérdésük, mire rakják a jelzálogot?
- Vajon Nemcsáktól is kértek ilyet?
- Úgy tudom, igen, és ő is visszautasította. A pályázatát nem ismerem, ő nem hozta nyilvánosságra. Kíváncsiak vagyunk, hogyan oldja meg a színház gazdasági helyzetét, nem beszélve arról, hogy az épület siralmas állapotban van. Nagy a szakmai felelősség, és irgalmatlan munka lesz.
- Úgy hírlett, Tarlós István asztalára két szerződést raktak. Az egyiken Nemcsák neve szerepelt, a másikon az öné.
- Az tény, hogy a szerződéshez elkérték az adószámomat, de nem tudom, mi alapján döntött a főpolgármester. A pályázat óta egyébként sokan megkerestek fontos alapkérdésekkel – a színházakból és a magánszektorból is. Még az is lehet, hogy a gondolatainkból szolgáltatások lesznek. Nem akarok mindenáron igazgató lenni. Bizonyos épületek, terek és lehetőségek érdekelnek, és van egy 40-50 tagú csapat, amely együtt szeretne dolgozni. Az idő nekünk dolgozik.
