Az utóbbi években elkényeztetne minket a műfordítók, akiknek köszönhetően megújult nyelven olvashatjuk újra Joyce, Dante, Salinger és Goethe leghíresebb műveit. Az újrafordítás sorsa – szerencsére – elérte Albert Camus 1942-ben írott, világhírű művét, a L'Étranger című regényt, amelyet Gyergyai Albert 1947-ben készült fordítása alapján Közöny címen ismertünk.

– Azt hiszem, ez volt Gyergyai legrossuabb munkája, s hiába akartunk akár csak egy mondatot is átmenteni belőle, nem tudtunk – árulta el a műhelytitkokról Ádám Péter, aki Kiss Kornéliával együtt jegyzi az új fordítást. Az alkotókkal a budapesti könyvfesztiválon ma Barna Imre beszélgetett, aki nem csak fordítóként kérdezte őket, hanem a kötet szerkesztőjeként is.

Barna Imre többek között arra volt kíváncsi, hogy mi volt a baj a Közöny címmel, mire Ádám Péter azt válaszolta: minden, hiszen ez a regény nem a közönyről szól, maga a főhős, Mearsault sem közönyös ember, hanem idegen. Franciaként idegen Algériában, algíriként idegen Franciaországban, idegen az anyját gyászolók között, idegen a bíróság szemében, sőt a maga számára is. Mint megjegyezte, a rossz cím olyan abszurditás, mintha Madame Bovaryt úgy fordítanánk: özvegy Kovács Józsefné. 

Ádám Péter szerint Gyergyai nemhogy nem mindig értette pontosan a francia szöveget, de alaposan mellényúlt azzal a törekvésével, hogy az eredetiben szándékosan banálisnak szánt kijelentéseket próbálta "fölstilizálni" és kiszínezni, mintha nem is fogta volna föl, hogy Camus regényének a banalitás az egyik kulcsfogalma. 

A fordító Gyergyai védelmében azért megjegyezte: ők ketten a munka során összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben voltak, mint annak idején Gyergyai volt, akinek nem állt a rendelkezésére például az internet, vagy nem ápolt olyan bensőséges, napi viszonyt a nyelvvel, mint Kiss Kornélia.

Kiss Kornélia a munkamódszerről azt mondta: nem úgy dolgoztak, hogy fölosztották egymás között a regényt fejezetenként, hanem mondatról mondatra együtt dolgoztak rajta. Ez azért lehetett sikeres, mert mindketten hasonlóan gondolkoznak Camus regényéről. Azzal kapcsolatban, hogy közös munkájuk lesz-e az a mű, amelyet magyarul Camus-nak ismerünk majd, Kiss Kornélia azt válaszolta: a fordításirodalomban nincsen tabu, bármit bármennyiszer le lehet fordítani, sőt kell is. Nézete szerint egy világirodalmi klasszikus 30-40-50 évenként újra kellene fordítani a kor kívánalmai és olvasói igényei szerint. 

A magyar olvasók nem fognak ráismerni arra a műre, amit eddig a Közönynek tartottak. Már a híres, első mondata is megváltozott. Az eredeti mondat (Aujourd'hui, maman est morte.) így hangzott Gyergyainál: Ma halt meg anyám. Az új fordításban ezt olvassuk: Ma meghalt a mama. A korszerűbb nyelvhasználatra jó példa, hogy az idősotthon, ahol a főhős virraszt, Gyergyainál még "aggápolda", míg az új fordításban egyszerűen: öregotthon.