– Komoly ajánlat és fejlesztési lépés. Olyan, amilyenre az utóbbi tíz évben még lehetőség sem volt – foglalta össze Hartai László, egyetemi kutató, a Médiaesemény-esettanulmányok című kötet szerzője a könyvcsomag jelentőségét. A nem túl frappáns cím igen fontos tartalmat takar: a hazai médiaoktatás eddig nem nagyon tudta hazai példákkal alátámasztani az elméletet.

Hiányzott egy erre alkalmas példatár. Hartai könyve pedig épp ezt a hiányt pótolja, amikor olyan konkrét eseteket tárgyal, mint a Rezesova-ügy, vagy különféle szexbotrányok. És ezeken keresztül érzékelteti a médiát uraló törvényszerűségeket, trendeket. A négy magyar és négy külföldi kötet mellett három munkafüzet és néhány kisfilm is segíti a pedagógusok, egyetemi tanárok munkáját.

Mert az ezer példányban megjelent kiadványokat nem arra szánják, hogy a felületes érdeklődők csak úgy feltegyék őket a polcra. A kiadók szándékai szerint az iskolák tanári karába eljuttatott könyvek az oktatás részévé válnának, párbeszédet indítanak el, és tudatos médiafogyasztási gyakorlat kialakításához vezetnek. A könnyebb hozzáférés érdekében mindegyik könyvet e-book formájában letölthetővé is tették az interneten. És így talán értelmet nyer a kötelező médiaoktatás is, ami különben eddig is szerepelt a kerettantervben, ám nem túl sok gyakorlati haszonnal.

– Nem a tutit akarjuk megmondani, mint a Szomszédokban. A folyton változó médiával szemben ez a kioktató hangnem megengedhetetlen lenne – magyarázta Antalóczy Tímea, aki szerint a lényeg egy kutatható, frissíthető tudásbázis összeállítása.

Szerinte nem kevés veszélyt kell legyőzni, pláne, hogy a médiahasználók korhatára egyre lejjebb kerül. Amerikában már hat-hét éves gyermekek is aktív tagjai az internet közösségének, csak idő kérdése, hogy nálunk is így legyen. A médiához való hozzáférés presztízskérdés a gyermekek körében, akit tiltanak tőle, az csakhamar úgy fogja érezni, hogy le- és kimarad valamiből, így még inkább hozzá akar majd férni.

A veszélyekre pedig leginkább a szülőknek kell felhívniuk a gyermekek figyelmét, nem jó álláspont, ha az iskolától és a pedagógustól kérjük számon a helyes médiahasználatot. A szülők „képzése” azért is igen fontos, mert az NMHH legutóbbi két kutatása kimutatta, hogy a gyermekek jobban ismerik és gyakorlottabban használják az új applikációkat, valamint az online felületeket, mint a felnőttek. A fiatalok már nem tanulják, hanem készségként birtokolják az infokommunikációs eszközhasználatot.

– A média egyben szocializáció is, nem választható el az identitásképzés folyamatától – hangsúlyozta Kósa Éva, egyetemi tanár, a Médiaszocializáció című könyv szerzője. Így a médiához való viszony nem korlátozható csupán a helyes és helytelen megítélésére, úgy kell tekintetnünk rá, mint egy családtagra, az idősebb fivérre vagy nővére, akinek a tekintélye megkérdőjelezhetetlen a gyermek előtt, és számos csábító trükkel bír. És nem kérdés, hogy végül ki nyeri a csatát. Ha nem mi neveljük a gyermeket, akkor a mindenhonnan rázúduló, ellenőrizetlen tartalmak fogják majd.