Az elbűvölő énekesnő Soutak című, legfrissebb lemeze negyvenöt világzenei rádiós DJ egybehangzó szavazata alapján a World Music Charts Europe 2014 első helyén zárta az évet, azaz keresve sem találnánk most nála aktuálisabb világzenei sztárt Európában. Az énekesnőt költő nagymamája buzdította elsőként alkotásra, és legutóbbi albumán azokról a legszemélyesebb érzésekről énekelt, amit Nyugat-Afrika polgárháború sújtotta részein elnémítanak. Koncertje az ünnepek előtt egy nappal, december 23-án látható-hallható Budapesten.

Aziza Brahim azon nyugat-afrikai zenészek egyike, akiknek személyes sorsa és művészete elválaszthatatlan a Szahara háborús konfliktusaitól. A Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság polgáraként 1976-ban – vagyis a spanyolok kivonulása és a marokkóiak megszállása évében – született az algériai Tindouf menekülttáborában, ahol ma is mintegy kétszázezer nyugat-szaharai, az ország lakosságának jelentős része él menekültként. Édesapját soha nem ismerhette meg, mert a marokkói megszállás elől menekülő család szétszakadt: egy részük otthon maradt, apja ott vesztette életét. Tizenegy éves koráig a menekülttáborban – saját elmondása szerint „a földgolyó egyik legkopárabb és legbarátságtalanabb területén" – élt Aziza, aki mindvégig megőrizte nyugat-szaharai identitását. Költő nagymamája, Ljadra Mint Mabruk volt az első, aki alkotásra buzdította. „Amikor elkészült egy-egy újabb darabbal, maga mellé ültetett, majd felolvasta nekem, és kérte, hogy énekeljem el" – emlékezett vissza.

Később ösztöndíjjal Kubába utazhatott, azonban ekkor még nem sikerült zenei karrierbe kezdenie, hazatért szeretteihez. 2000-ben, amikor Spanyolországba települt – mint sok sorstársa, ő is elsősorban családja megsegítése miatt költözött Európába –, az éneklés volt egyetlen kapaszkodója, és kitartása idővel beérett: Gulili Mankoo nevű bandájának 2011-es albuma, a Mabruk már olyan, rangos nyugat-európai fesztiválok kapuit nyitotta meg, mint a WOMAD. Az egyetemes áttörés sem váratott sokáig magára, az idei Soutak három hónapig vezette az európai világzenei rádiósok listáját. A lemez címe azt jelenti magyarul, A hangod. Azt a hangot, ami „a legszemélyesebb érzéseket fejezi ki, de amit elnémítottak Nyugat-Szaharában". A tavalyelőtti mali vallás- és polgárháború során ugyanis északról elüldözték a zenészeket a militáns iszlám fundamentalisták, akik a zenét az ördögtől valónak tekintették. Erre reflektált az idézett mondatával Aziza, de akit hidegen hagynak a „sivatagi szelek", azt éppúgy megérintheti a dalaival. Mert az tényleg varázslat, ahogyan összegződnek abban a latin-amerikai melódiák, a kortárs pop és a sivatagi blues elemei.