Az ellenálló
A németországi Erlangenben született 225 éve, 1789.március 16-án az a Georg Simon Ohm, akinek törvényét a fizikát kevéssé szerető diákok és felnőttek is ismerik – tiszteletére nevezték el az elektromos ellenállás mértékegységét ohmnak. 1854. július hatodikán, Münchenben hunyt el, nagy valószínűséggel szélütésben.
Atyja lakatos volt, fiát is erre a mesterségre szánta, de hamar kiderült, hogy az ifjú sokkal tehetségesebb a tudományokban, ezért engedett. Ohm azzal hálálta meg apja támogatását, hogy már 16 évesen szülővárosának egyetemére mehetett. Az 1811-ben matematikából doktorált Ohm pályája elején középiskolákban tanított.
 |
| Wikipedia |
Nagy előrelépést jelentett számára, hogy 1817-től a kölni jezsuita gimnázium fizikatanára lehetett 1826-ig. Ennél is több lehetősége nyílott következő állomáshelyén, a berlini katonaiskolában, ahol 1833-ig dolgozott.
Nevét főleg az elektromosságtan egyik róla elnevezett alaptörvényével örökítette meg – ez az Ohm-törvény. Eredményeiről 1827-ben jelent meg A galvanikus lánc című könyve. Kísérletei során Ohm torziós szálon függő, az árammal párhuzamos mágnestű elfordulásával mérte az áramerősséget. Meg tudta határozni, hogy egy drót ellenállása egyenesen arányos a hosszával, és fordítottan arányos a keresztmetszetével, valamint függ anyagának minőségétől.
Alaposan tévedünk, ha azt hisszük, hogy az Ohm-törvény azonnal meghozta számára a szakmai elismerést. Hát nem. Igaz ugyan, hogy azok a fizikusok, akik vették a fáradságot, és Ohm munkáját alaposan tanulmányozták, azonnal fölismerték, hogy Ohm az elektromosság legfontosabb törvényét fedezte föl, de ezeknek a fizikusoknak a száma csekély volt. Az angolok törték át a hallgatás falát: a Royal Society 1841-ben Copley-éremmel tüntette ki a német fizikust.
A mellőzés nem csökkentette Ohm munkakedvét és a tudomány iránti szeretetét. A norimbergai politechnikai iskolánál kapott tanszéket, ott is maradt 1849-ig. Az elektromosság mellett a fizika többi ágát is jelentős eredményekkel gazdagította. Máig emlékezünk akusztikai megfigyeléseire, két optikai és egy mechanikai tanulmányára. Számára 1849 az áttörés éve – ekkor nevezték ki a müncheni egyetem kísérleti fizika tanszékére tanárnak. Nem sokáig élvezhette kivételes helyzetét: 1854. július 6-án Münchenben elhunyt.
Az Ohm-törvény egy fizikai törvényszerűség, amely egy fogyasztón (például elektromos vezetékszakaszon) átfolyó áram erőssége és a rajta eső feszültség összefüggését adja meg. A törvényszerűséget Georg Simon Ohm 1826-ban ismerte fel. A törvény kimondja, hogy az elektromosan vezető anyagok a bennük áramló töltések mozgásával szemben a közegellenálláshoz hasonlítható elektromos ellenállással rendelkeznek. Ohm kísérletileg megállapította, hogy az áramerősség a vezeték két rögzített pontja között mérhető feszültséggel egyenesen arányos. Ez az R=U/I, ahol R az elektromos ellenállás, U a feszültség, I pedig az áramerősség.
