Ilyen Patkós András, aki részecskefizikusként és kozmológusként is maradandót alkotott, és rádöbbent: a tudomány hatása az átlagemberre megsokszorozódik, ha filozófusok vagy írók eszköztárán szűrődik át. S mint szerencsére kényszeres ismeretterjesztő, legutóbb megjelent könyvében bőséggel el is látja az olvasót ilyesfélével. Mások mellett Tolsztojtól Houellebecqig, Madáchtól Tom Stoppardig terjed a névsor, akiknek írásain keresztül igyekszik a fizika törvényszerűségeit tükröztetni.

Mi bűvölte el igazán Patkós Andrást? Egyrészt az emberi értelem, amely világunk sokféleségét egységes fizikai gyökerekre vezeti vissza. Másrészt az a lehetőség, amelyre régóta ráérzett és amit avatottan művel, vagyis hogy kétértelmű népszerűsködés nélkül kínálja fel a megértés élményét a laikusoknak. Nem akarja álságos módon az állampolgár választási szabadsága jegyében a tudományos közmegegyezés álláspontja mellé egyenrangúként odaállítani az áltudományt.

Könyvének írásai zömmel különböző ismeretterjesztő folyóiratokban korábban megjelent, előadásokon elhangzott anyagok. Jórészt fizikai jelenségekről, mint az életre kelő vákuumról, az entrópiáról, az elemi kölcsönhatásokról vagy a rejtőzködő szimmetriákról. A fejezetcímek nem ígérnek könnyű olvasmányt, s az olvasáshoz vélhetőleg kell némi érdeklődés a fizika iránt. A professzor azonban, aki két éve a tudományos újságíróktól megkapta az Év ismeretterjesztő tudósa címet, jól tudja, hogyan játssza ki az unalom Szkülláit és Kharübdiszeit.

 

A kvantumtudatos élettől Newton törvényeinek árkádiai vidám bukásáig és Schrödinger fizikai ismeretterjesztő könyvekben majdhogynem kézenfekvő macskás tanmeséjéig kalandozhatunk Patkós értő okfejtéseit követve. Közben arra is választ kaphatunk, miért követett el kommunikációs baklövést a CERN kutatócsoportja, amikor néhány éve bejelentette, hogy az általa mért neutrínók (mint később kiderült, egy mérési hibának betudhatóan tévesen) gyorsabban repülnek a fénynél.

A könyv utolsó részében a szerző a kutatás értelméről, a tanárok megbecsüléséről és az egyetemek jövőjéről tanakodik, s ebben – a mai oktatáspolitikával ellentétben – ugyanazt vallja, mint a nagy és „külföldre kitántorgó" magyar tudósnemzedéket kinevelő hajdani neves pedagógusok, Rátz László vagy Mikola Sándor: az iskolák és tantestületek sikerének kulcsa nem az elvett, hanem épp
a nagyobb függetlenség és autonómia.

Patkós András:  Az elbűvölt fizikus.  Typotex Kiadó, 2015., 264 oldal, 3500 forint