Riz Ahmed, az Aznap éjjel című sorozat főszereplője tragikomikusnak is nevezhető esszét írt a diszkriminatív bánásmódról, amit pakisztáni származású brit színészként rendszeresen el kell szenvednie. Írása szól arról, hogy milyen szerepeket van esélye megkapni egy barna bőrszínű színésznek, arról, hogy milyen megaláztatásokban van rendszeresen része, amikor repülővel utazik, és arról, hogy mindezek hogyan hatnak vissza az önértékelésére és önmeghatározására, és így arra, hogy milyen szerepeket képes megkapni és eljátszani.

Riz Ahmed az Aznap éjjel című sorozatban HBO

Az elgondolkodtató írásban akad néhány kifejezetten komikus momentum is: például, hogy miután eljátszott egy Guantanamóban ártatlanul fogva tartott muzulmán fiút a megtörtént esetet feldolgozó Guantanamo című filmben, növekvő ismertsége nem mondhatni, hogy hasznára vált, hiszen útlevelébe bekerült, hogy fél éven belül megjárta Pakisztánt, Afganisztánt és Iránt (ahol a film forgott), és az sem segített sokat, amikor egy reptéri ellenőrzés során elkezdte mutogatni a DVD-t, igazolva, hogy nem terrorista, hanem színész, ugyanis a DVD-borítón narancssárga rabruhában látható, megbilincselve.

Szerinte három szintje van a szerepeknek, amiket kaphat, vagy kaphatna: az etnikai sztereotípiákat megerősítő, sematikus figurák (pl. taxisofőr), a sztereotípiákkal szándékosan szembemenő figurák, és a harmadik szint, ahol az etnikum egyáltalán nem számít, hanem mondjuk „szimplán egy Dave nevű fickót” kell alakítania, akinek lényegtelen a bőrszíne. Ahmed azért döntött úgy, hogy megpróbál Amerikában karriert építeni, hogy elérhesse ezt a harmadik szintet, de, mint írja, még saját maga sem feltétlenül jutott el oda, hogy magára „szimplán Dave”-ként tudjon gondolni, amikor egy szerepre készül.