Az állam ereje és a civilek ereje a kultúrában

kultúrpolitika szociológia

Az Off Biennále keretében rendeztek beszélgetést egy valóban off helyszínen, a józsefvárosi Gólya kocsmában, ami ma már nem az, ami valaha volt, vagyis nem egészen kültelki késdobáló, hanem mondjuk úgy: az új romkocsmák egyike, ehhez illő bútorzattal és közönséggel. A téma a kultúrpolitika volt. A 2011-ben fiatal társadalomkutatók által alapított Helyzet Műhely rendezett előadást és diskurzust a kultúrpolitikáról.

Olyan kérdéseket kellett volna tisztázni a programajánló szerint, mint hogy: „Valóban értelmetlen-e a kormánypárt kultúrpolitikája? Lehet-e államtól független a művészeti mező? Mik a piaci alapon álló kultúrafinanszírozás lehetőségei? Végül is ilyesmiről szólt a diskurzus, de pont ezekre a kérdésekre nem kaptunk választ.

Szarvas Márton általános kultúrpolitikai modellezést igyekezett felvezetni a domináns pozícióban lévő tömegkultúrára és a dominált helyzetben lévő rétegkultúrákra (ide sorolva az „avantgard”-ot) osztva a kulturális mezőt. A köztük folyó kulturális meccs a kultúra termékeiben valósul meg, s termékein keresztül uralkodik az éppen domináns ideológia is. Nálunk a periferiális helyzet jellemzőjének nevezte a nyugati minták felemás átvételét például a kultúrafinanszírozásban.

Az egyik ilyen példa az 1993-ban megalakított NKA volt, amellyel brit mintára „a kultúra önkormányzatát” szerették volna részben megvalósítani. Mára azonban az egykor épp a decentralizáció szándékával létrehozott NKA centralizálódott, azaz egyre inkább a hatalom felügyelete alá került. Erről már a másik ifjú előadó, Madár Mária beszélt, aki bemutatta az úgynevezett „művészvagyon” (alkotóházak, műteremlakások stb.) állami felügyelet alá vonását is a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) és a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány (MAK) állami átszervezése által, s eközben mint említette, nem tudni miért, de lekerültek az újonnan létrehozott Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft. (MANK) honlapjáról olyan alkotóházak, amelyek korábban a MAK honlapján még szerepeltek.

Az előbbi, fiatal megszólalóknál jóval tapasztaltabb Timár Katalin, a Ludwig Múzeum munkatársa néhány államon kívüli kultúratámogatót idézett fel, köztük a Soros Alapítványt, az Erste Bankot, vagy a kilencvenes évek elején aktív, de az Off Biennále mögött most ismét feltűnt svájci Pro Helvetiát. A fiatal kollégái által dicsért 2006-os Bozóki András-féle kultúrpolitikai programot ő kevésbé tartotta szerencsésnek. És szóba hozta Gulyás Gábor és Szőcs Géza 2011-es elképzelését is egy akkor nagy pénzekkel megtámogatott Budapest Biennáléra, amelyet végül is az államnak nem sikerült megvalósítani, s most megvalósították civilek magánpénzből az Off Biennálével. Hogy mindebből mi a tanulság?

Talán az, hogy nem lehet mindent hatalommal megoldani, és jobban meg kellene becsülni a civil erőt az államnak is.