– Egy mosás egy adag babkávé megőrléséhez szükséges energiát igényel – ajánlgatja az „energiatakarékos” masinát az igyekezettől derékban meghajlott férfi a célközönség képviselőjének, mint arról a Népszabadság újságírója is beszámolt. (Régen elmúlt már az az idő, amikor kizárólag férfiak feleltek a ruhanemű tisztításáért. Így volt ez például Egyiptomban, ahol ráadásul külön méltóságot jelentett a papok és a fáraó udvari főmosójának, főfehérítőjének lenni.)

Az elvarázsolt hölgy arckifejezését elnézve minden bizonnyal elnyerte tetszését az alkalmatosság, akár csak a nagydíjtól oklevélig jutalmazó zsűriét, amely bronzérmet ítélt az 550 forintért kínált mintadarabnak. (A hölgy azért is örülhetett annyira a mosógolyónak, mert talán ő is több hónapja rostokolt a magyar keverőtárcsás mosógépet, a Hajdút gyártó Hajdúsági Iparművek várólistáján. A Hajdú nagyüzemi gyártását az ötvenes években, a háziasszonyok életének megkönnyítésére meghirdetett mosógép-program keretében kezdték meg 1957-ben, Téglás község határában, egy eredetileg hadiipari termékek és autóalkatrészek gyártására épített üzemben.)

A közönségsiker persze nem garantálta, hogy a gyártó Kézműipari és Javító Ktsz. hamarosan elárasztotta volna mosógolyóval az üzleteket. A Lövölde téri bemutatóteremben rendezett kiállítás idején ugyanis még sem a kereskedők, sem a résztvevők nem tudták, melyik mintadarabot rendelnék meg, illetve választanák ki sorozatgyártásra. (Az 1920-ban alakult ipari szövetkezetek ruhát, cipőt, bútort, vas- és fém tömegcikket, és még ortopédcipőt is gyártottak, sőt, a maszekolástól „eltiltott” fodrászok, fotósok is ebbe a formába tömörültek.)

A kézi meghajtású mosógolyó tervezője munkájával a mosógép-feltalálók neves csapatához csatlakozott, amelynek tagjai közé soroljuk Leonardo da Vincit – aki jegyzetfüzetében egy mosógép rajzát is az utókorra hagyta –, illetve a golyóstoll feltalálójaként ismert Bíró Józsefet, akinek találmányi-listáján az 1930-as évnél szintén egy mosógép szerepel.

A képen látható, hatvannégyes modellbe már vegyi úton előállított mosóport szánt a tervező, nem úgy, mint a rómaiak, akik tisztítószernek megrohasztott emberi és tevevizeletet használtak: ezzel öntötték fel és taposták meg a dézsákba gyűjtött szennyest. Később ugyanerre a célra szolgált az ősi gall recept szerint kecskezsírból és hamuból összeállított szappan, vagy az indiai recept szerint összetört szappanfűtermésből készült szer.

A mosógolyó távoli ősének számít az elsőként egy 1802-es angliai leírásból ismert mosókerék, amelyet álló- vagy folyóvízbe helyeztek, és kézi erővel hajtottak. Az első kifejezetten háztartási célra alkotott mosógép pedig szintén Angliából érkezett a kontinensre. A nagy népszerűségnek örvendő árú nem volt más, mint egy fakádba épített keverőszerkezet.

És hogy hová fejlődött 1964 óta a mosógolyó? Két évvel ezelőtt ugyanezen a néven már egy apró piros gömbről számolt be az újság, amelynek működési mechanizmusa a következő: „Az infravörös sugárzás felbontja a víz molekuláris hidrogénszerkezetét apró fürtökre, melyek aktiválódnak és elősegítik a molekuláris mozgást és tisztító erőt. A negatív ’n’ sugárzás segíti a szennyező anyag tapadásának lazítását az anyagon, így a szennyeződés könnyen eltávolítható mosószer nélkül.”

Szablyár Eszter

Mosógolyó