Megkönnyítette a munkába járást, a hétvégeken lehetett bütykölni, pózolni vele a templom melletti főtéren vagy a kultúrház előtt. De fel is lehetett pattanni rá, és elruccanni rokonnézőbe, három faluval odébb, a patikába vagy az orvosért. S ha még oldalkocsi is tartozott hozzá, az maga volt a földi paradicsom. A gyerekek mellett a csomagoknak is jutott hely benne, ha hosszabb utazásra vagy nyaralni indult a család.

Képünk 1965 júliusában készült Ózdon, ahol új áruház nyílt. Ha a fotóra pillantanak, gyakorlatilag mindent megtudnak arról, milyen is volt jó negyven éve egy frissen nyílt kisvárosi, járási székhelyi szövetkezeti áruház. Az üzletbelsők alapján meg sem lehetett volna mondani, melyik városban jár az ember. A mennyezet neonjai mindenütt ugyanazt a mintát adták ki, ahogy a padlóburkolatok is, a hatalmas belső terek miatt kötelező eladótéri oszlopokat pedig mindegyik ilyen áruházban tükrök borították.

A felépítésük is szabványos volt. A nehéz holmik, műszaki cikkek, edények a földszinten kaptak helyet, és az emeletre került a ruházati, a cipő- és a lakástextilosztály, nemritkán jutott egy kisebb sarok a játékoknak, a könyveknek, a bizsuknak is. Gyakorlatilag tehát az élelmiszer, az építőanyag és a

klasszikus vasbolti termékek kivételével minden kapható volt bennük, már ami a hiánygazdaság közepette egyáltalán beszerezhető volt. Mert volt ugyan tűzhely, mosógép, centrifuga, tévé és rádió, de soha nem az a típus, amit az emberek kerestek. S volt persze magnetofon, lemezjátszó, padlókefélő és konyhai edény is, de csak ritkán olyan, amilyenre éppen szükségünk lett volna. És voltak a klasszikus hiánycikkek: T dugót vagy 9 voltos elemet (tudják, azt, amelyik az akkoriban már divatba jött zsebrádiókat működtette) olykor hónapokig nem lehetett kapni, még Pesten sem.

De ne legyünk igazságtalanok: zománcozott vödörből például imponáló volt a választék. A leglélegzetelállítóbb kavalkád mégis azoknak az átlátszó műanyag tálcáknak és tálaknak a polcain volt, amelyek távolról nézve a maguk esetlenségével és súlytalanságával is gondosan csiszolt ólomkristály benyomását keltették. És volt persze egérfogó, gumicsizma és kismamacipő, létra, ásó, alumíniumbögre, étkészlet, steppelt otthonka, ruhacsipesz, hanglemez, Pitralon arcszesz, függönyanyag, másfél méteres fakanál, böllérkés, légypapír és 50 filléres konzervnyitó.

Jól nézzék meg a képet, Mikó László felvételét. Ezek még a nyitás pillanatai Ózdon. Rend mindenütt, a polcok és a raktárkészletek feltöltve, az eladók óvó tekintettel, ugrásra készen figyelik a vevőket, s az összes neon világít. Még egy-két hét, és elfogy a motorokból a 125 köbcentis, a gumicsizmából a 42-es, majd kiég az első neoncső. A T dugó és a 9 voltos elem pedig szerintem már a nyitás utáni első órában elfogyott.

Nyitás előtt az ózdi szövetkezeti áruház. Pannóniák arzenálja