Angyal

Emlékeim szerint a 60-as évek autósai ritkán jártak szervizekbe. No nem azért, mintha kifogástalan minőségben gyártották volna a béketábor országai a nálunk kapható kocsikat, hanem mert akkoriban a magyar apáknak szokása volt vasárnap kora délelőtt levonulni egy kis berhelésre a ház előtt álló kocsihoz.

Amíg a gyermekek a felmosóvödörben lecipelt samponos vízzel és szivacsokkal lemosták, a nagymama ócska flanelköntöséből tépett rongyokkal pedig fényesre törölgették az autót, addig a férjek a motorházban vagy a kocsi alatt matattak. A „hasonló a hasonlóhoz” elv alapján az egyazon típushoz való tartozás jegyében a márka iránti hűségig tartó barátságok szövődtek így ázott mackónadrágú Wartburgosok, Skodások és Trabantosok között, olyan varázsszavak kíséretében, mint: elosztófej, gyertyapipa, alapjárat, ékszíj vagy olajcsere. Nagyban ment a buhera. Szinte mindent képesek voltak megjavítani ezek a lakótelepi ezermesterek, vagy ha mégsem, még mindig mehetett az ember a maszekhoz, illetve a nagy állami céghez, az AFIT-hoz. De ha az országúton robbant le valaki, maradt az isteni gondviselés vagy az angyal. A sárga.

A Magyar Autóklub a 1963-tól vállalt városi műszaki segélynyújtást, beleértve a ködös téli hajnalokon hörgő, lemerült akkumulátorú autók bikázását és az apróbb gyorsjavításokat. 1965. május 6-án aztán arról számolt be a Népszabadság, hogy a hónap végétől a klub megszervezi országúti szolgálatát a bécsi és a balatoni műúton, illetve a Duna-kanyarban, vagyis szombat déltől vasárnap este 10-ig (ugye emlékeznek: akkoriban még hatnapos volt a munkahét; no jó, öt és fél) tíz autója áll a bajbajutott autósok rendelkezésére.

Országúti műszaki segítség alatt persze ne olyasmit tessenek érteni, mint ma, amikor mobilról vagy az út széli segélykérőkről tárcsázunk. Ilyenek akkoriban nem voltak ugyanis. A bedöglött kocsi mellett állva lemeszeltünk tehát valakit – rendszerint valamelyik márkatársat –, és megkértük: szólna a legközelebbi sárga angyalnak, amely szezonban lassabban, egyébként egy órán belül jött is a szakemberekkel és a leggyakoribb hibák elhárításához szükséges szerszámokkal, alkatrészekkel. Mert leggyakoribb hibák, azok jócskán voltak. Nyaranta például a még nemcsak hosszában, de széltében is csupán félig kész M7-es autópálya – frászt, az csupán amolyan autóösvény volt – leállósávnak kinevezett füves útpadkáján két-három kilométerenként ácsorogtak a maguk alá (hűtő)vizelt Skodák. Egy régi darab hajdani tulajdonosaként állíthatom: nem volt a típusnak olyan példánya, amelyikben a gyár és a roncstelep között eltelő földi pályafutása során legalább egyszer ne kellett volna hűtőpatront cserélni. A Skodások körében meg az a jó tanács járta, hogy nyári hőségben, amikor leginkább volt hajlamos felforrni a hűtővíz, a rutinos sofőr tekerje le a kocsi összes ablakát, tökig adja rá a 36 fokban a fűtést, mert ezzel a ravasz hőelvonással megóvhatja féltett kocsija motorját a túlhevülésétől.

Mikó László, a Népszabadság fotósa 1964-ben készítette ezt a felvételt az első sárga angyalok egyikéről. A képen a zigóta állapotban lévő M7-esen egy lerobbant Trabant és az autóklub szerelői mellett FIAT 500-as látható – az angyal szerepében. Kiváló kis autó volt. A hangja, mint egy finoman hangolt bádogdobé, a rugózása spártai, a fogyasztása viszont igazán baráti. A szűk hely, a kényelmetlen ülések és a zajos és erősen rázkódó motor miatti kényelmetlenségekért viszont kárpótolta a tulajdonosát a tudat, hogy autója van. Vagyis nem Trabantban ül. Pár hónapja érkezett a hír, hogy az olaszok ismét elkezdték a FIAT-ősminijének a gyártását. Persze nem a hajdani farmotoros kávédarálóét, hanem egy korszerűbb változatét.

S végül tartozom egy vallomással. Évtizedek óta hurcolom azt a titkot, s bizony, szabadulnék már tőle. Egy FIAT 500-as volt az az autó, amelyet életemben először vezettem: gyakran le-lefulladó, hörgő motorral, brutálisakat szökkenve vele. Jogosítványom persze még nem volt.

„Rendőr elvtárs, tudom, hogy hibát követtem el.”
De olyan jó volt.

Berkó Pál

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.