Jól habzott a sárga flakonos WU2 sampon a fejen. A hajat gondozó és kifésülhetővé simító balzsamról még csak álmodoztak a nők, ápolónak maradt a hajkrém és a pomádé. A Modern Fodrászszövetkezet alkalmazottai persze mindent megtettek, hogy a nők frizurája csinos legyen. Hajfixáló híján cukros vízzel, és ha hozott a vendég, citromlével rögzítették a kóborló fürtöket. A versenyekre pályázó fodrászok sörbe tunkolták az öntörvényű szálakat, kemény lett tőle a haj, mint az asztal, de garantáltan nem kócolta szét sem a nyugati szél, sem a keleti. A tubusos hajfestékek helyett az üveges Komol dívott a műbőr huzatos székekben. Vízzel higított és porsamponnal kevert hidrogén alapozott, majd helyibe jöhetett a festőlé.

A fodrászok hosszan áldották a nevét annak, aki kitalálta a hideg dauert, nem kellett többé fakalodába zárni a bepácolt tincseket, és felmelegített csipeszekkel bodorítani a frizurát. A meleg dauert nemcsak a fodrászok átkozták, hanem azok a hölgyek is, akiknek a túl erős mixtúrától letörött a hajuk, vagy a tűzforró csipesz véresre égette a fejbőrüket.

Kézi hajszárítóból maximum egyet tudtak beszerezni az üzletek, és arról is úgy tartották a fodrászok: törött volna le a keze annak, aki kitalálta. Olyan lassan lehelte ugyanis a langyos levegőt, hogy az ő kezük tényleg majd letörött. Így nem véletlen, hogy legalább tíz bura sorjázott egy-egy „szalonban”. És mivel az sem két perc alatt szárította meg a becsavart hajat, bőven akadt idő újságolvasásra. Társalogni csak ordítva lehetett, pedig szívesen folytatták volna a csevejt a sikerült találkákról, a munkahelyi és a gyereknevelési problémákról, a hétvégi menükről, a friss olvasmányokról. Tovább vitatták volna, milyennek látták a Yermában Psotát, mennyire fess Gábor Miklós a Koldusoperában, és hogy énekelt az Operában Házy Erzsébet. Kivel koncertezett Koncz Zsuzsa, milyen fiatal az Illésben Bródy, és jóképű a Metróban Zorán.

A beszélgetés már akkor elkezdődött, mikor burajeggyel a kézben, csipesszel a fejen várakoztak a száradásra. Mert abban az időben minden valamire való háziasszony vagy fiatal lány beugrott a fodrászhoz hetente egyszer berakatni, pár nappal később esetleg tupíroztatni,  kontyot igazíttatni, póthaj pepit helyre tűzetni, barnák a szőke, szőkék a barna parókát megfésültetni. Hírből sem ismerték a sassoon-vágást, az akkori sima pengéjű ollót a fodrászok ma már papírvágásra használják, a zsilettet a relikviák közé süllyesztették. Lollobrigida hajviselete és a dauerolt, rövid frizura, a maximka is a múlté. Nem tudta rögzíteni sem az L-alakú csőből fújt, sem a kézzel pumpált literes hajlakk.

Szemere Katalin