Kucsma Dzseni

A kellemes hőmérsékletű vízzel teli gödrökben ázó emberek tömegeiről kapta a Néplavór gúnynevet a Dagály – 1945 után. Bár a tervek a háború előtt készen hevertek a hivatali fiókban, az első termál-fúrást csak 1943-ban indították el, és egy év múlva boldog mosollyal nyugtázhatták az eredményes munkát. Míg a gödörből eljutottak a városba a víz jótékony hatásáról szóló hírek, 1947-ben, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa kezdeményezésére megkezdődött a fürdő kiépítése.

A korábbi évtizedekhez képest a funkció is változott: már nemcsak mosakodásra szolgált, hanem gyógyulásra, strandolásra is. 1948. szeptember 4-én vágták át az avató szalagot, pár héten belül látogathatóvá vált a 4300 négyzetméteres iker-gyógymedence, a vese alakú, 2500 négyzetméteres strandmedence, öltözőépület ötezer vendégnek és 20 ezer négyzetméternyi parkos-füves rész a bronzbőrre vágyóknak. A Dagály utcai fürdőt 1949-ben Szabadságra keresztelték; az új név mellé újabb öltözőépületet, gyerek- és szökőkutas medencét, valamint 20 ezer négyzetméteres füvesített területet kaptak ajándékba az idejárók. Pillanatok alatt az egyik legnépszerűbb téli-nyári, családi stranddá vált a Dagály (senki nem hívta Szabadságnak). Az évek során komfortosították a téli fürdőzést, 1955-ben újabb medencével, ’61-ben öltözővel. 

Felesleges elmagyarázni, miből gondolom, hogy ez a kép nem nyáron készült. Ahogy azt sem, mi utal arra, hogy a fotón szereplők a termálban csücsülnek, és percek múlva nem kezdenek tempós pillangóúszásba. (Azt hagyjuk is, hogy a hatvanas évek telén még csak a termálmedence volt nyitva.)

Az ötvenes évek végén készült képeken még látható keménykalapban és szemüvegben dagályozó úr, ennek szellemében csak az első pillanatban szokatlan, hogy hőseink úszósapka helyett konkrétan kucsmában üldögélnek az üres medencében, a csordogáló víz alatt. Igaz, az Ez a divat januári száma szerint nem ez a legdivatosabb viselet, bár még meglepőbb lenne, ha bőrfőkötőben, pilóta sapkában, ocelotszőrből készült fejfedőben, vagy fekete műperzsa kontysapkában látnánk a lebegő hölgyet. Azt elárulhatjuk, a neccszerű betéttel díszített fürdőruhával viszont még a divatújság szerkesztőinek sem lenne problémája. 

Hőseink még csendesen üldögélnek a vízben, mit sem tudnak arról, hogy pár év múlva a Dagályt tápláló Béke-kút vízhozama és vízhőmérséklete fokozatosan csökkenni kezd, miközben a fürdő látogatottsága egyre nő. És döbbenten értesülnek majd a híradóból, hogy a problémákat áthidalására: távvezetéken termálvizet hoznak a Széchenyi fürdőből.


Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.