Ez az a sláger az Állami Áruház című filmből, amelyet már biztos nem énekelnek a képen szereplők. Ha a szomszédjuk megkérdezi, hova mennek a hétvégén, és ők rávágják: csónakázni a Római-partra, garantáltan ezt a dalt kezdi el dudorászni. Ezt azért el lehet unni.

A lakásából legfeljebb a piacig kisétáló Rózsi néni, a szomszéd, csak a fekete-fehér tévén látja, hogy a Római, bár Budapesten van, a III. kerületben, mégis jó kis nyaralóhely. Elég lenne a Jászai Mari téren beszállnia a Hófehérke törpéiről elnevezett valamelyik kishajóba, hogy kijusson az üdülőhöz, ahol a fürdőruha az utcai öltözék, és a Duna-part látványa vetekszik bármely híres üdülőhellyel. Rózsi néni nem szereti az ilyet, a vizet csak locsolásra, főzéshez, legfeljebb mosakodásra használja, semmi pénzért nem lépne az ingadozó hajóba. Akkor, tessék, ott a csúcsidőszakban hétpercenként közlekedő csuklós 34-es busz, ez kiröpítené a partra. De fájós lábakkal mászkáljon a Kovácsné! – gondolja, és visszahuppan a tévéhez.

A gyerekei szerint elámulna a Római-parti paradicsomon, amely öt kilométeres szakaszon, a pünkösdfürdői strandtól az újpesti vasúti hídig húzódik. 130 vállalati csónakház, üdülő, víkendház, plusz húsznál több parcella a Sportlétesítmények Vállalat, a Fürdőigazgatóság, valamint az IBUSZ nyaralóinak, kempingjeinek. Hallotta a lányától, aki a Kossuth Nyomdának köszönhetően gyakori vendég itt, hogy két éve fel is újították a nyomdaüdülő előtti kavicsos parti sétányt. A lánya a fiújával és a barátnőivel jár ide úszni, valamint kajakozni és kielboatozni. Meg is tanulta hajtani ezt a kétpárevezős hajót. Már nemcsak a tatról figyeli, hogyan gurul a görgős ülőkéjén fel-le a két evezős, miként hasítanak a vízbe a lapátok tollai, hanem ő maga kielboatozik a Dunán. Rózsi néni kicsit rosszallja, hogy az idén megint vett egy egyrészes fürdőruhát a Corvinban, és fehér táskával jár csónakázni, de lelke rajta, gondolja, a saját fizetésével azt csinál, amit akar.

A fővárosi tanácsnál dolgozó Zsomborné szerint egy hajót elhelyezni valamelyik csónakházban nehezebb, mint bekerülni kozmetikustanulónak. A régi rómaisok úgy őrzik a csónakférőhelyeket, mint a drága családi örökséget. Ez őt mondjuk mélyen hidegen hagyja, mármint a csónak, hiszen a Hapciba sem ülne be, de Pista fiáékra gondol, akik évek óta várják, hogy felszabaduljon egy hely a saját hajójuknak. És kabinjuk sincs, naponta Kispestről trabantoznak oda meg vissza. Rózsi néni az istennek se vallaná be, de megnézné magának azt a híres, „kacsalábon forgó” Lidó csónakházat és üdülőt, amelyről azt írta a Hétfői Hírek, hogy üveg-beton épülete valódi látványosság. Persze elszörnyülködött, mikor az újság a bérleti díjat is közölte: a kétágyas szobáért – a 76 egyikéért – havonta 1000 vagy 1200 forintot kell fizetni, és ehhez járul még – egész idényre – 300-500 forintos garázsdíj. Ez vicc – mondja félhangosan, és hűsölésképpen egy pohárnyit spriccel magának a jégről kihalászott szódásszifonból. 

Szemere Katalin