Márpedig ha a képen látható ifjú hölgy beszerzett egy példányt ebből a nélkülözhetetlen műből, bizonyára tisztában volt vele, hogyan lehet ízlésesen, mégis hatásosan kikészíteni a női arcot. „Az arcfestés csak akkor szép, ha a természetesség látszatát kelti. Nappalra csak óvatosan alkalmazzunk pirosítót, és kizárólag az arcnak azon részén, amely nevetés közben elődomborodik. (…) A szájrúzs színe legyen harmóniában az arcrúzs színével. A felsőajkat csak vékony vonalban fessük ki, az alsót már vastagabban, de a szájzug felé halványabban. Kifestés után selyempapírral itassuk le a fölös mennyiségű rúzst, ezzel elkerüljük, hogy fogainkat is megfesse”.

Lévén képünk fekete-fehér, persze csak találgathatjuk, harmonizált-e az épp kipróbált rúzs az orcák pirosával. A körmök gyöngyházlakkozásából azonban sejthetjük, hogy kellő gondosságban nem volt hiány.

Mindez persze érthető is, hiszen hősünk egyébként reggeltől estig zord egyenruhába kényszerítve járta a várost. Látják azt a hatalmas bőrtáskát az oldalán? Ott lapul mestersége címere: a bőrgyűrűbe szorított öles csipesz nem más, mint egy jegylyukasztó. Kalauz volt hát, a budapesti villamosvasút vagy tán az autóbuszüzem alkalmazottja. Olyasvalaki, akinek sípjelére indultak a járművek, s aki tévedhetetlen biztonsággal igazodott el a forgalomban lévő 130 különféle átszálló-, vonal- és hetijegy, bérlet, valamint igazolvány dzsungelében.

Csak hát mindez katonás fegyelemmel is együtt járt. A korabeli Forgalmi Utasítás szerint a forgalmi dolgozók egyenruhában voltak kötelesek szolgálatot teljesíteni, sőt a regula azt is kimondta: „A forgalmi dolgozók csakis a ruhakezelőség által kiadott egyenruhát hordhatják minden átalakítás nélkül. Az egyenruhát szolgálatban begombolva kell viselni, meleg időszakban a zubbony vagy ingkabát felső gombjának kigombolása megengedett. Piszkos, rongyos ruhában szolgálatot teljesíteni nem szabad.” Igaz, volt némi könnyítés is: „A dolgozók Pártunk és a tömegszervezetek jelvényeit mind szolgálatban, mind szolgálaton kívül viselhetik”.

 Nos, mindez látható is a képen. Magasra gombolt télikabát, sapka az üzem jelvényével, plusz a súlyos kalauztáska.

Az utóbbi egyébként már úgy másfél évvel később sokkal könnyebb lett. 1966 júliusában sor került ugyanis a fővárosi viteldíjreformra, és onnantól előre megváltott, egyforintos villamos- és egy forint ötvenes buszjegyekkel utazhattak a Budapestiek. A kalauz lyukasztója pedig csak arra szolgált, hogy a rajtaütésszerű ellenőrzések során nyomot hagyjon a felmutatott bilétákon.

N. Kósa Judit

Még a viteldíjreform előtt (1965. február)