A lányoknak vásárfia

képmentő

„Ilyet én nem kapok, s ha ezért zokogok / Tudom, sajnálnak az angyalok.” Ahányszor a képre nézek, nem tehetek róla, mindig a Jaj, de jó a habos sütemény című-dal idevágó sorai jutnak eszembe. Ezek a fejkendős lányok vagy fiatalasszonyok álmodozva, vágyódva nézik a fehér körömcipőt, amelynek sámfáját nyilván az eladó szorongatja. Mögöttük műanyag, átlátszó táblára matricázott felirat messziről hirdeti, hogy nem a bútorosztályon járunk.

A fotósorozat többi részén bizonyára jól látható a leértékelést jelző tábla. A téli vásárt 1965-ben február 8-20. között tartják a kijelölt szaküzletek, amelyet úgy hirdetnek: Ezt nem lehet kihagyni. 600 milliós készlettel, több ezer, 30-40 százalékkal mérsékelt árú cikkel, s igazi téli időjárással nyitott a vásár. A Corvin Áruházban például öt pótpénztár és csomagoló is kevésnek bizonyult, a legforgalmasabb osztályokat további hárommal erősítik. A Divatcsarnokban pedig régóta nem adtak el annyi női kabátot, mint a leértékelés első napján. Nem hiába: az árengedményes holmik minőségileg teljesen megfelelnek a követelményeknek – írja a Népszabadság. A selejteseket – leértékelt formában – állítólag nem a téli vásár keretében hozzák forgalomba.

Hogy vásárfia lesz-e az alkalmi körömcipő, nem tudjuk. Azt viszont nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a két fiatal nő egyike sem a divatért öltözködik, inkább a mindennapok praktikumáért. Jelen esetben a februári hideg ellen. Kabátjuk kordbársony, az anyag egyáltalán nem számít ósdinak, igaz, az 1965-ös Ez a divat nem kimondottan ilyen felöltőkkel teli. A Hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját címlapon hirdető számban például az ifjú színésznő, Tóth Judit négerbarna, többsoros, terylén szivacskabátjával hódít. (Ez a gyűrhetetlen, műszálas anyag az álmok álma, alkalomadtán – amikor az alkalmat adják – Bécsbe is kiruccannak a nők egy jó kis terylén szoknyáért.)

És mielőtt bárki azt gondolná, a fejkendőt nem lehet divatosan megkötni, az téved. Na, nem így, mint a képen! Ide másoljuk, hogy mit ajánlott a Népszabadság Otthon rovata a téli vásár utolsó napján, azaz február 20-án: „A nagyméretű, négyszögletes selyem vagy muszlinkendőt először a homlok fölött kötjük meg, majd a szabadon maradt két sarkát megfogva a fejtetőn (a konty legmagasabb pontjánál) kétszer megcsavarjuk. Ezután kiegyenesítjük (rázzuk), a kendő szabad felét előreborítjuk, és elölről hátrafelé vezetve tarkónál megkötjük. Ha a kendő elég nagyméretű, megkötésénél hajtsunk vissza két-három centiméternyit, így még kalapszerűbb lesz. Kontyos frizurához ez a legelőnyösebb kendőmegkötési mód.”