A Szecska-dűlő nevet vált
Ő tette a Petőfit az első hazai olyan gazdaságok egyikévé, amelyek éves árbevétele meghaladta az évi egymillió forintot. Akkor válik összehasonlíthatóvá ez a teljesítmény, ha tudjuk: akkoriban 37 ezerbe került egy új Trabant, 30 fillérbe egy doboz gyufa, 3,50-be egy pakli füstszűrő nélküli cigaretta, 50 fillér volt a budapesti villamosokon a vonaljegy, 3-4 forint a kenyér és a tej. Az élenjáró bonyhádi szövetkezet tagjai között pedig nem kevesen voltak, akik zárszámadás után - a terményjárandóságon túl - 25-30 ezer forintot is hazavihettek előző évi munkájuk béreként.
A kép beállítottsága ellenére is családias pillanatot örökít meg. Este van, Hahnerné az új családi házban a két gyermek házi feladatát ellenőrzi, a férj pedig készül bekapcsolni az előlap alá rejtett három gomb egyikének segítségével a család új tévéjét. Az Orion gyár AT 505-ös, fekete-fehér csúcsmodelljéről, az első hazai nagyképernyős készülékről van szó, amely eleinte nem is került kereskedelmi forgalomba. Csak azok juthattak hozzá, akik nyugaton élő rokonaiktól valutaküldeményt kaptak. Azt ugyanis a nemzeti bank átszámította, majd speciális csekkekre váltotta be, amelyekkel azután az arra kijelölt cég, az IKKA boltjában lehetett vásárolni. Az IKKA olyan hiánycikkeket kínált, mint a nyers babkávé, a kakaó, az angol szövet, az amerikai cigaretta, vagy a képen látható az AT 505-ös. A családi idill a készülék tetején álló porcelán bocitól, a házi horgolású csipketerítőktől és a minden bizonnyal a téesz melléküzemágában összehegesztett tévéállványtól lesz hitelesen 60-as évekbeli.
Az új házban a szőnyeg még a régi, de a modern mintás függöny már a Röltex, az asztal fölötti lámpa pedig a Keravill árubeszerzőinek ízlését dicséri, netán a helyi szövetkezeti áruház leleményességét. Az elnök családja szemmel láthatóan előtte van még a családi nagyberuházásnak, amikor kényelmes koloniál bútoraikat szűk kagylófotelekre vagy a még divatosabb csővázasra cserélik majd.
Hahnerék új lakásával egy új utca nyílt meg Bonyhád Szecska-dűlői részen, ahol az elnök házát szép sorban követték a téesz-tagok két-háromszobás, fürdőszobás otthonai. Ezekből 1964-ben, a cikk megjelenésekor már harminc állt. Az új utca hivatalosan a Móricz Zsigmond nevet kapta, de a helybeliek csak Hahner-telepként emlegették.
Berkó Pál
