„A Citadella épületének egy részében 1961 óta igen népszerű és fontos idegenforgalmi intézmények működnek. A falak belsején várostörténeti tablók mesélik el a hegy és környéke történetét, az egykori kaszárnyaudvaron sörözőkert színes ernyői tarkállanak, a lőszertárolásra épített kazamatákban stílusos berendezésű borozó működik, az egykori katonai szállások egy részét pedig turistaszállónak rendezték be. A rosszemlékű erődítmény falain körbesétálva Budapest legszebb kilátóhelyéről gyönyörködhetünk a nagyvárosi panorámában” – olvashatjuk a Budapestet bemutató Panoráma útikönyv hatvanas évek eleji kiadásában. A kitűnő munka meglehetősen új fejleményeket írt le: 1961 tavasza előtt a polgárok nem léphettek be a katonai célra használt Citadella területére.

Érthető hát, hogy a falusi látogatócsoport – téesz-kirándulás? állami gazdasági jutalomút? – látható örömmel vette birtokba 1964 szeptemberében a kilátóteraszt. A ragyogó időjárásnak hála mi pedig felfigyelhetünk rá, hogy a parasztemberek kalapja, nyakkendő nélkül viselt hófehér inge mellett az asszonyok dzsörzéruhája, gumitalpú cipője és retikülje már a városi divatot követte; áll alatt megkötött fejkendőjük jelezte csak, honnan érkeztek.

Csak találgathatjuk, kik ők, és merről jöttek. Azt azonban biztosan tudjuk, mit néztek a kilátóhely távcsövein át. A folyón büszkén ívelt át az új Erzsébet híd. Két hónap volt még hátra a felavatásáig. A pilléren már ott az állvány, a hídszerkezet hamarosan elnyeri jellegzetes, hófehér színét.

Vidékrõl érkezett turisták a Citadellán. Háttérben az épülõ Erzsébet híd. 1964