A bujkálás alatt írt naplója tette világhírűvé Anne Frankot, aki alig tizenöt évesen, pár héttel a bergen-belseni koncentrációs tábor április 15-i felszabadítása előtt halt meg. Holland történészek úgy vélik, Anne és testvére, Margot Frank maradványai a tábor területén nemrégiben megtalált tömegsírban lehetnek.

A 15 méter széles és 4 méter hosszú területen elhelyezkedő sírban akár tízezer elhamvasztott ember maradványa is lehet. Jens-Christian Wagner, az egykori láger helyén működő emlékhely igazgatója elmondta, a sírt nem kezdték feltárni, mert a holttestek kihantolását tiltják a zsidó vallási törvények. Konzultáltak az alsó-szászországi zsidó közösséggel is, és az a döntés, hogy a terület érintetlen marad.

Anne Frank nem élte meg a szabadságot

Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija azt mondja, bár a zsidó vallás nem dogmatikus, nekik is vannak általános érvényű szabályaik, amiket nem lehet áthágni. Az egyik ilyen éppen az exhumálás. Az alapelv az, hogy ha valakit egyszer eltemetnek, a maradványokat nem emelhetik ki a földből. Természetesen vannak olyan rendkívüli esetek, amikor engedélyezett az exhumálás, például ha valamilyen okból megszűnik a temető, az elhunytat nem zsidó temetőből zsidó temetőbe vagy zsidó temetőből Izraelben kívánják eltemetni.

A rabbinikus irodalom az exhumálás kérdését nagyon óvatosan kezeli, és az esetek döntő többségében éppen ezért nem is engedélyezik. Ezzel Darvas István, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem zsinagógájának rabbija is egyetért. A bergen-belseni nyughely exhumálására már csak a tömegsírjelleg miatt sem kerülhetne sor, nem lehetne biztosítani ugyanis, hogy az elhunytnak minden maradványát összegyűjtsék és utána méltó módon eltemessék, ezzel pedig vallástörvényi értelemben megszégyenítenék a halottat.

Frölich főrabbi úgy véli, ezt a kényes ügyet volt hivatott rendezni az az intézkedés, miszerint a tábor teljes területét temetőnek nyilvánították. A zsidó hagyomány szigorú rituálékat ír elő a holttest tisztítására, mosdatására, eltemetésére. A halottat a lehető leggyorsabban el kell temetni, lehetőleg szombat előtt, de előtte a testét meg kell mosdatni és fehér lepelbe kell öltöztetni. A holokauszt során nem volt sem mód, sem idő, hogy a holttesteket a rituálé szerint felkészítsék a temetésre, egy ilyen rendkívüli történelmi esemény azonban nem járhat olyan következménnyel, ami az elhunytakra – akiknek amúgy is tragikus volt a sorsuk – vagy élő leszármazottaikra nehezedhetne. Anne és Margot Frank, valamint a tömegsírban pihenő további tízezer ember nyugodjon békében tehát.