Animációs kordivatok
Az elsősorban “homokfilmjeiről” híressé vált kézműves, Cakó Ferenc így vázolja lapunknak a világ animációs gyártásában éppen érvényesülő tendenciát a budapesti Anilogue nemzetközi fesztiválon. Ott, ahol a szervezők fő feladata immár hatodik alkalommal, hogy a műfaj legfrissebb törekvéseit, legérdekesebb munkáit mutassák be. Az első négy nap után tegnap – most először – a fesztivál átköltözött Bécsbe, ahol három artmoziban megismétlik a budapesti Urániában és Toldiban zajlott vetítéseket. A 32 rövidfilmet tartalmazó versenyprogram eredményhirdetése is az osztrák fővárosban lesz szerdán.
A versenyben szereplő rövidfilmeket többnyire fesztiválokon lehet látni. Kár, mert az egy-egy ötletre épülő munkák izgalmas látványvilágot tükröznek, és gyakran szellemesek. Például a három magyar mű közül Alekszej Alekszejevé a medve, a nyuszi és a farkas bumfordi erdei zenekarának monoton muzsikálásával, a vadásszal történő kalandjával eredeti humor. Láthattunk a többi között klipszerű ötletzuhatagot, groteszk katasztrófafilmet, Gogol-földolgozást, dokumentarista kisfilmet is. Az utóbbi fényképes kollázstechnikával munkásnőknek állított emléket, akik az 1920-as években rádiummal fertőződtek New Jerseyben, egy gyárban.
Míg a rövidfilmek vetítéseire több szakmabeli jött, az igazi közönség a laborból éppen hogy kikerült friss nagyfilmekre volt kíváncsi. Leginkább a japán Miyazaki Ponyo a tengerparti sziklán című rajzfilmjére, amely ügyesen ötvözi a 3D-t a hagyományos rajztechnikával. A látványos mese ismét öt évestől a százöt évesig mindenkihez szól (akárcsak a híres Vándorló palota), bár kissé bonyolult logikával. Szerepel benne egy fiatalember, aki a környezetpusztító emberi civilizáció elől a tenger mélyére menekül, és vissza akarja állítani a természet jogait. Ezen kívül volt egy túl hosszú anime is (Evangelion), és egy igen szép japán film a bennünk rejlő képességek kibontásának kínjairól (Az erdő zongorája).
Igazi szenzációnak az idei Annecy fesztiválon nagy elismerést kapott indiai meseeposz-földolgozás, a New York-i Nina Paley Sita Sings the Blues című alkotása számított. A film zsúfolt meséje és látványvilága összeveti a Rámájana kötelességtudó nőalakját a mai női szereppel, sorssal. Ráadásul az indiai mitológia elemei a húszas évek Amerikájának jazzmuzsikájával is vegyülnek – nagyokat szökkenünk az időben.
A hagyományos rajzfilm ínyenceinek az ugyancsak amerikai Bill Plymton legújabb munkája, az Idióták és angyalok című jutott. A technikai divatokkal mit sem törődő, sötét tónusú, szálkás rajzokból egyedülálló világot alkotó Plymton groteszk, helyenként szürreális történetet mesél el. Egy olyan elidegenedett nagyvárosi alakról, aki sokáig küzd, nehogy jóságos angyallá változzon – letörve kitüremkedő, és egyre növő szárnyait –, mígnem végül szembeszáll a másik, “sötét” angyallal.
A fesztivál zsűrijében Cakó mellett két jeles animációs művész, a cseh Oscar-jelölt Michaela Pavlatova és a lengyel Adam Wyrwas dönti el a versenyt. Wyrwas vezető animátor-ként dolgozott Prokofjev Péter és a farkas című szimfonikus meséje földolgozásán, amelyet idén Oscar-díjjal jutalmaztak. Érdeklődésünkre elmondta, mintha egyre többen próbálnának mostanában zenei témákat megfilmesíteni. Jövőre, a Chopin-évre ő is a zeneszerző etűdjei alapján készíti el következő munkáját.
