Andrássy Gyula gróf után nem sok személyes tárgy maradt, de a halálos ítélete például igen. Julius graf Andrássy névre állították ki 1851-ben, s rendelkező részét jelképesen végre is hajtották: felszegezték a bitófára a rebellis főúr nevét. Mit követett el? Fegyvert fogott (részt vett a pákozdi és a schwechati csatában is), majd Görgey hadsegédjeként működött, s végül mint Kossuth konstantinápolyi követe segítette a magyar menekültek ügyét.

Ítéletének kihirdetése idején azonban ő Londonban és Párizsban múlatta az időt, s az előkelő társaságban mindjárt el is nevezték „szép akasztottnak". Ez lett a címe a róla szóló kiállítás első termének is. Itt látható többek közt a párizsi társaság híres festőjének, Dubufe-nek róla és feleségéről, Kendeffy Katinkáról készült egy-egy portréja, amelyeket most a szlovákiai Betlérről (Andrássy testvérének, Manónak egykori kastélyából) kölcsönöztek. Innen kerültek a kiállításba egyéb Andrássy-tárgyak is: egy Herendi étkészlet darabjai, egy lovaglópipa és hasonló apróságok. A halálos ítéletet viszont a Hadtörténeti Múzeum adta. Mellette a gróf anyjának, Szapáry Etelkának fia nevében írt kegyelmi kérvényei egyike, melyeknek hatására aztán az uralkodó 1857-ben megbocsátott, s megkezdődhetett Andrássy nagy munkája a dualista monarchia megalkotására.

Ennek volt alapja a kiegyezés, amelynek Deák Ferenc mellett Andrássy volt az egyik fő kidolgozója, s fontos szerepet játszott ebben a királynéval ápolt bizalmas, baráti (ennél többet mondani nem merünk) viszonya. 1866-ban találkoztak először: Erzsébet 28 éves volt, Andrássy 42. De ezt a kapcsolatot már a következő terem taglalja („A nemzet daliája" címmel) , s e helyen, Gödöllőn fontos szerepet kap ez a viszony. Andrássy a kiegyezés előkészítésekor titkos levelezést folytatott a királynéval, Laura néven szignálva sorait. Ezekből ugyan nem láthatunk a tárlókban, van viszont két levél későbbről: Felséges Úrnőm és Legkegyelmesebb Úrnőm megszólítással. Magyarul! S egyéb dokumentumok Andrássy egy közel-keleti, pikáns kalandjáról, amikor mint külügyminiszter elkísérte az uralkodót a Szuezi-csatorna megnyitására, s egy hajnalban hiányos öltözetben mutatkozott. Az eset kis versikére ihlette a királynét. De tán még viccesebb fivére egyik hozzá irt levelének megszólítása: „Kedves Öcsém és miniszter!"

Az egykori halálra ítélt végül az uralkodó legteljesebb bizalmát élvezte, miniszterelnöksége (melyre Deák ajánlotta) után 1871-től a birodalom külügyminisztere lett, s ebben legnagyobb, s legvégzetesebb érdeme az orosz befolyás csökkentése érdekében diplomáciailag kieszközölt bosznia-hercegovinai okkupáció és a Németországgal kötött kettős szerződés, amely tulajdonképpen máig meg is határozta Magyarország jövőjét. Ez a korszak a harmadik terem témája („A providenciális férfiú" címmel), fő helyen a legmagasabb kitüntetésekkel, melyeket megkapott, de itt jelennek meg pesti palotái (a mai Francia Intézet helyén állt például az egyik), vidéki kastélyai Tiszadobon és Tőketerebesen, ahol 1890-ben eltemették. Itt elevenednek meg Budapestért tett fáradozásai (a Közmunkatanács felállítása), melyeknek eredménye lett a díszpolgári cím és az, hogy még életében róla nevezték el a Sugárutat.

Egy pillanatra felvillan a műgyűjtő, művészetpártoló is: Munkácsynak ösztöndíjat szerzett Párizsba, Lisztnek évjáradékot eszközölt ki azzal a feltétellel, hogy néhány hónapot évente Pesten töltsön.

A kiállítás címe zseninek nevezi őt egy idézet alapján. Ez talán túlzás. De nagy formátumú ember volt, s ezt mindenképp sikerül érzékeltetnie a Kaján Marianna és F. Dózsa Katalin által válogatott anyagnak.

Andrássy kiállítás