– Mi a különbség egy távirat és egy sms között?

Fodor Tamás

– Csak a technika. József Attilának van egy gyönyörű levele Vágó Mártához. Ebben elmondja, Párizsban hogyan kellett csalnia, a szeretlek szót minél ügyesebben megfogalmaznia franciául egy táviratban, hogy az olcsóbb legyen. A szegénység és a távirat rövidít. Minden rövidítés sűrítés is egyben. Az sms szintén alkalmas arra, hogy koncentrálja a mondanivalót – még a művészi képeket is. Kiemelünk bizonyos dolgokat, másokat összehúzunk. A ’hogy’ egy h, a ’vagyok’ – ami néhány nyelvben nem létezik – vok.

– Sms-ezik vagy használja azt a szót, hogy lájkolás?

– A lájkolást igen, sőt olyan produkciókban kimondottan, amelyekkel kimegyünk a diákokhoz. Például a Szeget szeggel változatával középiskolákba járunk, és ott nagyon fontosnak tartom az internetre hivatkozást. Sőt, kifejezetten ezt a szót, hogy ’hivatkozás’. Bizonyos művekben el kell helyezni bizonyos ’linkeket’. Ezt a szót is szeretem, és használom. Ez azt jelenti, hogy a két dimenzióból elmegyek egy harmadikba, sőt, a negyedik felé utat mutatok, mert időben is nyitottam linket. A gyerekekhez sokkal közelebb tudjuk hozni Shakespeare-t, ha megmutatjuk, milyen linkeket rejtett el.

– Bánhatja egy művész karrierje, ha politizál?

– Ez attól függ, mennyire művész az illető. Ha nem művész, és politizál, akkor bánhatja. Ha megmarad művésznek, akkor a politikai karrierje sínyli meg, mert nehezen tűri a mindennapos taktikákat. Az én négy évem alatt – 1990-től – ezt össze tudtam egyeztetni, és olyanokat nem mondtam, amikkel nem tudtam azonosulni.

– Van olyan színész, akinek megroppant a karrierje, pedig nem rossz színész. Például Dörner Györgyé.

– Nem ismerem a pályafutását, de Dörner nem politizálni kezdett, hanem olyan eszméket hangoztatni, amelyek nem kaphatnak létjogosultságot Európában.

– Tudunk tüntetni?

– Sajnos nem. A vágyunk egyre inkább megvan arra, hogy érezzük a sokaságot magunk között. Ez higiéniai érzés. De a tüntetés külön műfaj, amelynek dramaturgiája van. Ezt jól meg kell rendezni. Nem lehetnek benne szünetek, ezért úgy kell szervezni, hogy a műsor során emelkedjen a hangulat. Megfelelő szónokokat kell kiállítani, egy-két ilyen fiatalt már láttam, most nőnek fel, és talán jók lesznek.

– Milyen kompromisszumot kötne a pénzosztókkal azért, hogy a független színházak életben maradhassanak?

– Nem kompromisszumot kötnék, hanem jobban koncentrálnék arra, mit tartanak fontosnak a következő évben. Minden támogatásnak van valamiféle prioritása. Most azt látom, hogy a mobilitáson a hangsúly, és errefele szívesen mozdulok el. Ha elég jól kommunikálja a kiíró, hogy mit szeretne csinálni, például, hogy a gyerekek felé forduljunk, vagy segítse egymást az oktatás és a művészet, akkor igent mondok. Már ezt csinálom évek óta. A jövendő közönségét ki kell nevelni, és nem szabad hagyni elkallódni. Ha viszont valamilyen ideológiai célt tűz ki a pénzosztó, az nálam nem kompromisszum-kérdés, hiszen nem tudok behunyt szemmel vagy befogott orral sem rendezni, sem játszani.

– Kicsit elfogult Orbánékkal szemben, úgy értem, negatív irányban. A videóban is azt mondja, operetturalkodás folyik az országban: azt játssza a kormány, amit a közönség hallani szeretne. Az Orbán-beszéd lejárt szavatosságú, meglévő slágerekből összeschmittelt egyveleg.

– Elárulok valamit, amit még senkinek sem mondtam, és ez szörnyű, nem is értem magamat. Álmomban kibékülök azokkal, akikkel nem vagyok elnéző, elítélem a politikai cselekvéseit. Úgy látszik, ez a valóság: nem szeretek rosszban lenni senkivel.