„Vidulj, gyászos elme! megújul a világ” – hajdan volt iskoláskorunkban e Batsányi-vers reprezentálta a felvilágosodás progresszióeszméjét, melyet (annyi egyéb mellett) feltétlen igazságnak fogadtunk el. Ezzel azonban Spiró György szerint egy csalóka illúzió csapdájába estünk. Írásaiban részletesen felidézi a XX. század dermesztő – a fejlődés elutasítására inspiráló – kataklizmáit, és felsorakoztatja napjaink igen baljós, újabb világégéssel fenyegető ­fejleményeit is. Újabb világégés? Igen, hiszen a fejlődésnélküliség esetén szüntelen ismétlődés van, ekkor egy pusztító történelmi katasztrófa kirobbanása nem elvont veszély, hanem – előbb-utóbb – konkrét bizonyosság.

Spirót olvasva felidéződhet Zrínyi kétségbeesett röpirata: Az török áfium ellen való orvosság Reviczky Zsolt / Népszabadság

Az esszék szerzője radikális gondolkodó. Szó szerint, mivel a radixig, azaz a problémák, konfliktusok gyökeréig hatol. Következtetései pedig igen határozottak, csattanósak, olykor szinte végletesek. Nem kenyere a stiláris finomkodás. Érvelése ezért is roppant hatásos. A személyes elköteleződéssel vállalt karakteres vélemény mindig méltán vonzó.

Elmemozgató például az az esszéje, amelynek fő tanulsága, hogy a Római Birodalom bukását végül is az okozta, hogy a periféria egyszer csak meglepő gyorsasággal elfoglalta a centrumot: az egyik jelentéktelen provinciában létrejött új vallás – a kereszténység – futótűzszerűen elterjedt az egész impériumban, s meghódította a Várost, Rómát is. Spiró ebben a folyamatban történelmi paradigmát lát, melynek érvényessége máig sem szűnt meg. Csak a periféria napjainkban az iszlám világ, a centrum pedig az európai civilizáció. Provokatív gondolat, vitára, továbbgondolkodásra sarkall. Úgy tűnik, nagy szükség lenne a nemzeti kultúra, a nemzetállami öntudat megtartóerejére: egyik legmeghökkentőbb szövege ugyanis arra figyelmeztet, hogy „az iszlámnak ma ismét a terjeszkedési útvonalába esünk", van olyan fundamentalista terv, melynek térképén Budánál „ma is félholdas zászlócska leng".

E vészjelzésnek természetesen köze sincs az úgynevezett bevándorlási vészhelyzet belpolitikai propagandakampányához. Spiró szerint ugyanis nagyobb, súlyosabb, átfogóbb lehet a baj, ha szellemileg, kulturálisan, mentálisan felkészületlenek maradunk.

„Ha a haszonleső gyávaság és az agresszív ostobaság miatt a nemzetállami közöny végleg elhatalmasodik, az államiságunkat rövid úton elveszíthetjük.”