Sok az ember, és sokan mutogatják magukat. Vannak mindenféle jelmezesek, álarcosok, hol gólyalábasok ugrándoznak, hol középkori vértesek csörtetnek elő és rögtönöznek összecsapást. Másfelől az utcaszínháznak lényegéhez tartozik a rögtönzés. Jó esetben persze nem önmagáért, hanem azért, hogy a helyhez, az időhöz, leginkább pedig a jelenlévőkhöz, a mindenkori nézőkhöz igazítsák a produkciót.

Az Utcaszak, vagy UtcaSzak, vagy Utcaszínházi Alkotóközösség feltehetőleg Kanavász címre hallgató produkciója még sincs egészen a helyén a Színház- és Táncszínpad közelében. Pedig Simon Balázs vezényletével az együttes előrelátón, jól megtervezetten improvizál az alkalmi publikum számára. Számítanak arra, amiről hamarosan meg is bizonyosodnak, hogy mindössze ketten vagyunk magyarok a nézők között. Megfordítva ugyan, de a vásári színjátékok ősi alaphelyzete áll elő: a messziről érkező vándorkomédiások idegen tájakról, régmúlt történetekről hoztak hírt egykor, ezúttal a messziről jött nézők kapnak üzenetet a helybeli játszóktól.

Csak éppen ez a pesti, nyolcadik kerületi gengsztertörténet aligha erre készült. Bizonyára inkább a helyén lenne a nyolcadik kerületi utcán, ahol a nézők az álarcok alatt magukra, szomszédjaikra és elöljáróikra, rendőreikre és bűnözőikre ismerhetnének. Nem azoknak a kultúrtúristáknak készült ez a kanavász, akik semmit sem tudnak sem a valóságos nyóckerről, sem Fejes Endréről, sem az „ezerszer áldott nyolcadik kerületről”.

Sem szociális valóságként, sem kulturális, szellemi háttérként, mitológiaként nincs meg nekik e környék. Pontosan érzi ezt Simon Balázs, aki mint szereplő, játékmester és tolmács, szinte idegenvezetésre vállalkozik. Ettől azonban a commedia dell’arte, az álarcos típusokra redukált játék lényege, a lecsupaszított lényegre törés, a naiv igazmondás vész el. Az előadás rétegzetté válik, s a rétegek közt eltéved a néző. Az egyszerű szerelmi és kriminális gazdasági érdekviszonyokat is alig tudja követni, a vastag vonalakkal rajzolt szatíra, a groteszk társadalomrajz, és főképp a bumfordi humor pedig végképp elsikkad.

Egy tréfa azért bejön. Miután az összes szereplőt megölik a játék végére, utána a temetési költségekre kalapoznak.