Ismét változtak az örökségvédelmi jogkörei. Szerdától új kormányrendelet szabályozza a régészeti feltárásokat. Továbbá kihirdették a régészeti lelőhely és a műemléki érték nyilvántartásának és védetté nyilvánításának, valamint a régészeti lelőhely és a lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól, a nagyberuházást megelőző régészeti feltárás végzésére jogosult intézmények és a feltárásban alvállalkozóként részt vevő szervezetek akkreditálásának szabályairól és eljárásrendjéről szóló miniszteri rendeleteket.

L. Simon László államtitkár szerint az új rendszer mentes az ismétlésektől, a jogalkalmazók számára átláthatóbb, így elősegíti a jogkövető magatartást, egyúttal kódexszerűen közli a régészeti örökség védelmével kapcsolatos követelményeket, valamint a hatósági eljárások szabályait.

Ismét megerősítik például a területiség elvét, de most nem a megyei hatókörű, hanem a városi múzeumok javára, mind a régészeti feltárások, mind a leletanyag elhelyezése tekintetében. A megelőző régészeti feltárásokat a régészeti gyűjtőkörrel rendelkező és gyűjtőterületük szerint érintett legközelebbi városi múzeumok látják el, így a megyei hatókörű múzeumok részvétele csak akkor indokolt, ha a feladatot a városi múzeumok nem tudják ellátni.

Erős jogokat kap a Forster központ is. A kiemelt nagyberuházások régészeti előkészítése a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ egységes koordinálásában, a kifejezetten az ilyen ásatások elvégzésére akkreditált feltárási jogú intézmények és alvállalkozóként az akkreditált szervezetek által végezhető, amelyek valóban rendelkeznek a hatékony és gyors feltáráshoz szükséges kapacitásokkal, és a törvény által rögzített 30 feltárási nap alatt el is végezik a munkát.

Az előzetes régészeti dokumentáció készítésének feladata a Magyar Nemzeti Múzeum 2014. december 31-ével megszűnt Nemzeti Örökségvédelmi Központjától szintén a Forster Központhoz került, ahogy nagyberuházások előtti régészeti munkát megelőző próbafeltárás is.

Bár szűkült a nagyberuházások köre, L. Simon szerint indokolt volt a beruházások lebonyolításának könnyítése és gyorsítása érdekében indokolt a nagyberuházások szakaszolása is, így a több megyére átnyúló projektek esetében egyszerűbbé és gyorsabbá válik a feladatellátás: az előre meghatározott szakaszokon egy időben, egymástól függetlenül folyhat a feltárás, ami meggyorsítja a kivitelezést.

A törvény meghatározta a régészeti feladatellátás költségeit is, és a nagyberuházásokhoz költséghatárokat rendelt. Az előzetes régészeti dokumentáció költsége nem haladhatja meg a beruházás teljes bekerülési költségének 0,35 százalékát. A megelőző feltárások költsége a bekerülési összeg legfeljebb egy százalékát teheti ki, mellyel a beruházó felé tételesen el kell számolni. Ugyanakkor eltörölték a megelőző feltárásokhoz rendelt 200 millió forintos költséghatárt, amely a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. nyilatkozata szerint is lassította a beruházások előkészítését, mivel forráshiány esetén egyedi kormánydöntésre volt szükség.

Bevezetik a differenciált hatósági ár alkalmazását is, amivel elkerülhető, hogy az egyes feltárási jogú intézmények eltérő és ellenőrizhetetlen árakon végezzék a szolgáltatásokat.

A Forster Központhoz kerülő Ásatási Bizottság szakmai tanácsadó testületként segíti a központ feladatainak ellátását, a törvényben módosult a régészeti lelőhely fogalma, új és lényeges elem továbbá a fémkereső detektorok használatára vonatkozó szabályozás szigorítása.