Ahol minden lehetséges
Vörösbor a padlószőnyegen szervírozva, a fiatalok törökülésben a földön, s bár többségük még mindig sörözik, sokan koccintanak a helyiek által meglepően sokat fogyasztott Modry Portugallal a Karlovy Varyi fesztiválnak helyt adó Thermal Hotel bárja előtt. Normális esetben már udvariasan megkérték volna őket, hogy távozzanak az intézményből, de a filmfesztivál alatt mindent lehet.
A cseh fürdőváros fesztiválja híres a nyitottságáról, a művészek és a szakmai vendégek mellett rengeteg egyetemista is megfordul itt. Legtöbbjük hátizsákkal érkezik, kiváltja az úgynevezett „filmrajongó" akreditációt, és sorban áll. Leggyakrabban be is jut a vetítőbe, mivel öt perccel a kezdés előtt feltöltik az üres helyeket. Így aztán minden egyes bemutató telt házas Karlovy Varyban. A sikert tehát itt nem feltétlenül (néző)számokban mérik.
Ez a filmfesztivál igencsak sokoldalú. Sőt, egészen lehengerlő rendezvény. Az ember bepótolhatja itt lemaradásait, megnézheti azokat a filmeket, amiket Berlinben, Cannesban és Velencében korábban elismertek, kitűnő válogatást kap a világ független filmgyártásáról, pazar retrospektív összeállításokkal bővítheti filmtörténeti ismereteit, felfedezheti (újra) a keleteurópai mozit, és ha vállalkozó szellemű, még a versenyprogramot is követheti. Egyértelműen utóbbi a leggyengébb láncszem. Mivel A kategóriás fesztiválról van szó, csak világ (vagy legalábbis) nemzetközi premierek jöhetnek szóba. Ám egyrészt roppant nehéz a májusi, szinte mindent felszippantó Cannes után remekműveket találni, másrészt érezni, most érezni csak igazán a gazdasági válságot a műveken. Egyebek mellett azt például, hogy minden bizonnyal nem jutott pénz arra, hogy véglegesítsék a forgatókönyveket, hogy a vizuális megoldások helyett inkább meséljenek a karakterek.
De legalább nagy nevek is rendszeresen megfordulnak itt. A rendezvény elejére érkezők például Milos Forman legújabb filmjét kaphatták el (persze versenyen kívül), A jól fizetett séta című színházi mozit. Nem forradalmi újdonságról van szó, mivel a film alapjául szolgáló színmű, Jirí Suchy azonos című műve, mármár legendás siker volt a hatvanas években a prágai Semafor színházban. Sőt, 1966-ban Jan Rohac és fiatal rendezőtársa, vagyis maga Forman készített egy tévéfilmet az előadásból. A mostani változatnak több különlegessége is akad: a darabot is Forman állította színpadra, a fiaival közösen. Nem is mellékesen: a műfaja dzsesszopera.
A Karlovy Varyi filmfesztivál szervezői minden évben meghívnak egy-egy világsztárt, hogy meglepjék egy életműdíjjal, a Kristály Glóbusszal. Idén a magyar származású Isabelle Huppertre esett a választás, minden bizonnyal praktikussági okokból, mert rögtön hozott magával egy versenyfilmet is. Igaz, ezt nem kellett volna. Villa Amalia című művére még a legnagyobb jóindulattal is csak úgy fogunk emlékezni, hogy egy Huppert-film volt a sok közül. Mindenesetre ez nem változtat azon a tényen, hogy Huppert jelenléte komoly tömeget verbuvált a vörös szőnyeg körzetébe. Az eufória terén bizonyára mindent visz majd John Malkovich és Antonio Banderas érkezése a hét második felében. Ők amúgy biztosan nem spórolnak a megjelenéseikkel, különösen, hogy rendezői munkájuk gyümölcsével érkeznek.
A rendezvényre érkező magyar művészek száma igen jelentős, két mű már túl van a nehezén. Komoly érdeklődés kísérte a Nyugat keletje szekcióban bemutatott, Sopsits Árpád A hetedik kör című drámáját a gyereköngyilkosságokról, valamint tízperces ovációval ismerte el a közönség Fonyó Gergely musicalét, a Made in Hungáriát.
