Ádám vagyok, Lucifer az árnyékom
– Mit tart a saját életében sziszifuszi munkának?
– Amit csinálok, bármi is legyen az. Három éve írok egy könyvet, Mesefilm és álom címmel. Ez kimondottan sziszifuszi munka. Az ember tragédiája is az volt, ha az időtartamát veszem figyelembe. Húsz éve készül. A legutolsó percekben járunk, de már nagyon elegem van belőle. Továbbá, itt tornyosul előttem egy rakás aláírni való, ilyenkor az is annak tűnik.
– Van, amit máshogy csinálna ebben a két évtizede készülő Tragédiában?
– Jobban csináltam volna, ha több pénzem lett volna rá. Ha az ember visszanézi a régi jeleneteket, látja azokat a hibákat, amelyeket egy Disney stúdió nem engedne a piacra. Kijavíttatja, addig gyötri a rajzolót, míg nem olyan, amilyet akar. Én nem tudom gyötörni őket, mert csak egyszer tudok kifizetni.
– Mennyibe került eddig a film?
– Csak sacc van, 640-660 millió az a 150 perc – a mai árakra átvetítve.
– És melyik szereplővel tud a leginkább azonosulni?
– Én Ádám vagyok, Lucifer az árnyékom. A pszichoanalízis jungiánus vonala jött rá arra, hogy az embernek van egy árnyék-énje, amitől nem tud elszakadni. Ő a rezonőr is az életben, aki a rosszabbik énjeként jön elő az álmaiban, vagy ha magában beszél. A rajzfilmemben, mikor Lucifer megjelenik a Paradicsomban, Ádám talpa alá megy be, mint árnyék. Az utolsó színben is onnan megy ki árnyékként. Nem tagadom meg magamtól, hogy Lucifer is én vagyok.
– Magyar népmesék vagy Magyar népmesék remix, azaz Kőleves vagy Babi néni?
– Mindkettő. A Kőleves önmagában is kedves filmem, annyi pluszt tudtam hozzátenni, hogy a Világosi fegyverletétel után játszódik ez a székely mese. Erdélyben gyalogol a negyvennyolcas honvéd, vállán a bakancsával. Elment a csatatérről, mert veszítettek. A Babi néni meg egy kedves megoldás, nagyokat derültem rajta. Ellentétben a többivel, amit láttam ebben a műfajban. Azoktól nem voltam elragadtatva.
– És nem érezte sértésnek?
– Nem, ez ugyanolyan, mint a románok balhéja, mikor két magyar népmesét túl erotikusnak tartottak. Sikernek fogom fel, ha így kritizálnak. Örülök, mert azt jelenti, hogy odafigyelnek és jó. 
– Melyik Disney-filmért rajong?
– Nem rajongok egyetlenért sem. De 1940-ben készült a Fantázia, amely zenéket dolgozott föl, és annak egyes részei tetszettek. Nekem az ízlésével bajom van, ezért inkább egy gesztus, ha azt mondom, hogy nagy embernek tartom Walt Disneyt, és végtelenül amerikainak. Ahogy nem eszem hamburgert és nem iszom Coca-Colát, úgy vagyok kicsit Disneyvel is. Ha már muszáj, akkor inkább: a Hanna és Barbera páros. Nem kedvelem őket, mint művészeket, mert üzletemberek voltak, de a Tom és Jerryt jobban szerettem mindig, mint bármelyik Disney-t.
– Mit vétett dr. Bubó ellen, hogy a nevét a rajzfilm stáblistáján és wikipédia oldalán sem jegyzik?
– Ez nem egy jó történet. Az történt, hogy Nepp József felkért arra, hogy tervezzem meg a film főfiguráit: Bubót, Ursulát, Csőrmestert, Teknőc Ernőt meg még néhányat. Megkérdezte, hogy szerzői jogot akarok, vagy hogy egyben kifizessen. Fizesd ki egybe! – mondtam. Mikor sikeres lett a sorozat, a szerzők elkezdtek azon problémázni, ha felteszik a nevemet a vászonra, esetleg jogot követelhetnék. És inkább ezért lehagyták a nevemet. Annak ellenére, hogy mindketten, Nepp József és Ternovszky Béla is a barátom, ezt eltettem sajnos a rossz emlékeim közé.
– Gyűjti a rossz emlékeket vagy könnyen túllép rajtuk?
– Akkor jutnak csak eszembe, ha szóba hozzák.
– Próbálkozott képregénnyel vagy karikatúrával?
– Korábban azzal szórakoztam, hogy a tévé előtt ülve, villámskiccekkel próbáltam elkapni azokat a pofákat, akik beszéltek a képernyőn. A hetvenes-nyolcvanas évekből elég szép gyűjteményem van. Nem is rosszak, ezek vállalhatóak. Átmenet az igazi bántó karikatúra és a karaktert kihangsúlyozó, eltorzító rajzok között. Nem üzleti alapon készítettem ezeket, inkább hobbiként. Legutóbb egy nagy kiállításomra, Kecskemétre odaadtam. Nem érdekelte őket, hogy kirakják. Képregényből rajzoltam – azt hiszem – négyet vagy ötöt a hatvanas években. Ebből a Népszavában jelent meg kettő és kettő vagy három a Fülesben. De ezzel se nem tudtam többet keresni, mint a rajzfilmmel, és nekem mégiscsak az fontosabb. Egyébként, magából a műfajból is ki lehet öregedni. Valljuk be, alapvetően kevés az öregember a képregény-mániákusok között.
