Abigél a pult alól
Viszont egy idő után olyannyira bentlakónak számítottam, hogy a könyvtárosok a kötetek (személyenként szigorúan négy darab per négy hét) kiadását és visszavételét is rám bízták, sőt azt is megengedték, hogy esténként én vigyem vissza a helyükre a pulton halmozódó könyveket. S mivel tizenhárom évesen nyári munkát hivatalosan nem vállalhattam, sajátos ellentételezési rendszert dolgoztak ki számomra: elnézték, hogy a ritkább köteteket egyenesen a pult alatti rejtekhelyemre csempészem, hogy garantáltan én legyek a következő kölcsönző.
El tudják képzelni, micsoda előny volt ez akkor, amikor a fél kerület ott állt sorba az Abigélért, amelynek következő epizódjára egy egész hetet kellett várni a tévében?! (Romlott is vagy két dioptriát a szemem azon a nyáron, de esküszöm, megérte.)
A gyerekkönyvtárba, úgy emlékszem, harmadikban vitt el először minket a tanító néni. Megmutatták nekünk a polcrendszert – volt kézikönyvtár lexikonokkal meg szótárakkal és atlaszokkal, olvasósarok Kisdobos újsággal, Pajtással meg Ifjúsági Magazinnal, sok-sok méter gyerekkönyv ábécérendbe szedve, a végén pedig egy külön polc „Válogatás a felnőttek irodalmából” felirattal, ott sorakoztak a Dumas-k meg a Jókaik.
Egy forintért lehetett beiratkozni a könyvtárba, sosem felejtem el atyám megkönnyebbülését, amikor az orra alá toltam a kitöltendő kartonlapot, hogy helyezze el rajta a szülő/gondviselő aláírását. Akkor alighanem már nagyon unta, hogy bár szekérderékszám hordja nekem haza a Ferenc körúti könyvesboltból a Delfin- és Pöttyös-sorozat köteteit, az indiánkönyveket és a Vernéket, én folyton csak elégedetlenkedem, hogy nincs mit olvasnom.
Hogy a könyvínség vezette-e 1968 júliusában a képen látható ifjakat a Liszt Ferenc téri gyerekkönyvtárba, vagy némelyikük ott szeretett volna spontán mód összefutni a maga nyolcadikos Zolijával, meg nem mondom, de azt biztosan állíthatom: a jelenet megkomponálásában lehetett némi szerepe Kéri Dániel fotóriporternek is.
Emlékeim szerint a gyerekkönyvtárban az ember a legritkább esetben üldögélt illetve álldogált ilyen laza pózban lapozgatva: sokkal inkább izgatottan turkált a polcokon, hogy lehetőleg ő bukkanjon rá elsőként a még nem olvasott Dékány András-regényre, aztán meg boldogan cipelte haza a zsákmányát.
A Liszt Ferenc téri gyerekkönyvtár a kép készültekor már a hetedik születésnapját ünnepelte, s bár az egyes sorszámot viselte a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában, valójában csak másodikként nyitotta meg kapuit. Az 1956-ban történt elméleti megalapozást követően kicsit elhúzódott a kivitelezés – olvasható Kucska Zsuzsa tanulmányában –, így a Tátra utcai, 2. számú fiók beelőzött.
Hogy milyen lett a könyvtár, azt láthatják a képen: a gyerekekhez méretezett polcok és bútorok várták a tizenöt év alatti olvasókat, volt külön olvasóterem kézikönyvtárral és újságokkal, valamint többféle katalógus is. Amit nem láthatnak, azt pedig elárulom én: a helyiségek szürke, kék és okker színekben pompáznak, amit a kétezres években helyre is állítottak, így a könyvtár (leszámítva persze az immár markánsan jelenlévő számítógépeket) ma is eredeti képét mutatja.
A hatvanas évtizedben aztán olyannyira sikeresnek minősítette a FSZEK vezetése a gyerekkönyvtári kísérletet, hogy egymás után nyíltak meg a „pedagógiai meggondolásokból és életkori sajátosságok miatt” elkülönített könyvállományt tartalmazó, speciálisan képzett gyerekkönyvtárosokat foglalkoztató, sőt olykor az olvasóteremben egy külön pedagógust is alkalmazó fiókok. A FSZEK 1966-os nyilvántartása szerint a huszonkét fővárosi kerületből kilencben volt önálló gyerekkönyvtár – a tizenharmadikban egyenesen három, Csepelen két fiók működött –, további négy városrészben gyermekrészleggel egészítették ki a felnőttek kölcsönzőhelyét, s ahová ilyen sem jutott, ott néhány polcnyi elkülönített könyvanyag állt a gyerekek rendelkezésére.
Így volt ez egészen a kilencvenes évekig, amikor a paradigmaváltás és a gazdasági szükségszerűség a szigorúan szétválasztott gyerek- és felnőtt-társadalomról az egész család felé terelte a könyvtárosok figyelmét. Az akkori átszervezésnek köszönhető, hogy ma már csak a Szabó Ervin téri központban és a Liszt Ferenc téren várja önálló gyerekkönyvtár az olvasókat. A többi fiókban – így a Boráros téren is – gyerekrészleggel kell beérnünk.
