A világ legismertebb kortárs képzőművésze Budapesten állít ki
Az 1957-ben, Pekingben született Ai Weiwei nemcsak konceptuális festő, szobrász, fényképész és építész (kulcsszerepet játszott például a pekingi olimpiai stadion, a Madárfészek koncepciójának kialakításában), hanem blogoló, twitterező, kultúrkritikát megfogalmazó művész is, a kortárs témák és társadalmi problémák érzékeny megfigyelője, aki a sajátos helyi társadalmi viszonyok legnagyobb kritikusaként jelenleg is rendőri felügyelet alatt tevékenykedik. Nem utazhat külföldre, s adminisztratív mulasztásra hivatkozva a hatóságok földig rombolták 2011-ben elkészült sanghaji stúdióját.
Ai Weiwei a nyolcvanas évek elején egy ösztöndíjnak köszönhetően töltött tíz évet New Yorkban. East Village-en, Manhattan szubkulturális bohém-negyedében, egy parányi lakásban lakott, s szavai szerint tíz évig „a barátaival csellengett céltalanul” a város utcáin, fényképezőgépével megszállottan megörökítve ottléte majd’ minden pillanatát.
A több mint tízezer fotó között vannak beállított képek és elkapott, véletlenszerű jelenetek is ‒ a hagyományos fotográfiai műfajok bevett elemei mellett bármely dologból téma válhatott számára: East Village költészeti felolvasó estjei és más művészeti eseményei, a Tomkins Square Park-i tüntetések, Wigstock transzvesztitái, híres kínai művészek, értelmiségiek (mint például a filmes Chen Kaige, a zeneszerző Tan Dun és a képzőművész Xu Bing). 1988-ban radikálisan megváltozott képeinek hangulata, s a városi élet „sötét oldala” került előtérbe: a pusztulás, a hajléktalanok, az emberjogi tüntetések és a rendőri brutalitás.
Ai Weiwei new yorki időszakában készült fotóit eddig Pekingben (Three Shadows Photography Art Centre), New Yorkban (Asia Society Museum), Berlinben (Martin Gropius Bau) és Moszkvában (Moscow Multimedia Art Museum) láthatta a közönség; augusztus 16-től október 21-ig Budapesten, az idén száz éves Ernst Múzeumban tekinthetik meg az érdeklődők a kiállítást. A 227 fotót maga Ai Weiwei válogatta archívumából. Koncepciójának alapgondolata egy olyan, képekből összeálló múzeumi installáció, amely az ő személyes élményeit, gondolatait, korabeli attitűdjét tárja fel, miközben bepillantást nyerhetünk a közelmúlt New Yorkjának azóta elveszett világába is.
