Mindez azért meglepő, mert öten jelentkeztek a posztra, többen, mint az elmúlt időszakban bármikor. Úgy tudjuk, beadta elképzeléseit a jelenlegi megbízott, Eldar Alijev, elődje, a leváltott Keveházi Gábor, valamint olyan koreográfusok, mint Egerházi Attila, Kun Attila és Solymosi Tamás.

A pályázat mennyiségét kifogásolva érvénytelenítette a ­pályázatot Horváth Ádám, mégis ­felbontották a beérkező borítékokat. Egerházi ­Attila ezt nem tudja értelmezni. A South Bohemian Ballet igazgatója és a Magyar Balett Színház művészeti vezetője szerint ez ellentmond az európai gyakorlatnak. Egerházi attól tart, pályázati anyaga nincs biztonságban, elképzelései kikerültek, és félő, hogy szellemi termékét más használja fel. A koreográfus-direktor attól teszi függővé, pályázik-e újra, hogy ki lesz a főigazgató. A bizalma ugyanis megrendült a jelenlegi miniszteri biztos iránt.

Lapunk kérdésére Horváth Ádám elmondta: azért nyilvánította eredménytelennek a balettigazgatói pályázatot, mert időközben megjelent a dalszínház főigazgatói kiírása. Így elvárható, hogy az új vezető maga dönthesse el, ki vezesse a Nemzeti Balettet. Remélhetőleg, akkor még több jelentkező akad. Amúgy támogatná, hogy magyar direktora legyen a társulatnak, ha van olyan kimagasló egyéniség, aki ezt vállalná. Ha nincs, legyen külföldi. A mostani pályázatokat mindenkinek vissza­küldik, ő senkinek az elképzeléseit nem olvasta el, így jogsérelem nem történt.

Az elmúlt időszak amúgy nem kimondottan az előadások elemzéséről szólt. Sokkal inkább arról, milyen harc zajlik az új vezetésben.

Miután menesztették az előző vezetőt, Keveházi Gábort, egy napig Hágai Katalin lett az utóda. Őt követte a Keveházi által balettmesteri posztra szerződtetett Eldar Alijev. Mellé magyar művészeti vezetőnek az Operaház első magántáncosát, Volf Katalint bízták meg. Mint a balettművész mondja, sosem kapott papírt az új megbízatásáról, ellentétben főnökével, aki már az első megbízott igazgatói munkanapján átvehette a dokumentációt. Alijev másfél hónapja kijelentette, nem akar együttdolgozni Volffal. Ezt ­nyomatékosítva a miniszteri biztos felfüggesztette állásából a művészt, és fegyelmi eljárást indított ellene. Azzal vádolták: a balettigazgatóról hamis vádakat terjesztett, lázított, a próbát félbeszakítva értekezletet hívott össze, gátolva a hatékony munkavégzést.

Bár elindult, mégsem lett vizsgálat az ügyből, csak tanúkihallgatás. A fegyelmi eljárás napját is kijelölték, de elhalasztották, mert a feleket behívták a Nemzeti Erőforrás Minisztériumába. A miniszter kabinet­főnöke, Schmidt Ágota arra kérte őket, rendezzék valahogy az ügyet. Ennek előzménye az volt, hogy a balettművész eljutott a politikushoz, és a négyszemközti beszélgetésre elvitte szakmai feljegyzéseit.

A minisztériumi találkozó végén megszüntették az eljárást, és Volf Katalint visszahelyezték közalkalmazotti állásába. A művésznő azt mondja: egy dologgal nem ért egyet, és ez az indoklás. Azt akarták aláíratni vele, hogy megbánta tetteit, és mivel a vétsége csekély, ezért megszüntetik ellene a fegyelmit. A balettművész nem gondolja, hogy ­bármiféle vétke lenne, azt viszont furcsállja, hogy senki nem kért tőle elnézést. Az elmúlt másfél hónapban ugyanis megrágalmazták, a szakmai tekintélyét megnyirbálták. Arra a kérdésre, hogy miért nem indult a balettigazgatói posztért, azt válaszolta: „gazdaságilag nem vagyok elég képzett hozzá, sokkal jobban szeretem a táncot, és a művészettel akarok foglalkozni”.

Azt is megkérdeztük: vége van-e az ügynek, és együtt tud-e majd dolgozni a megbízott balettigazgatóval. „Ezt inkább Alijevtől kellene megkérdezni, hogy ő mit gondol” – mondta. „A történet még nem fejeződött be. Ahogy mondani szoktuk: a tusolóban van vége az előadásnak. Még nem érzem magam ott, szerintem csak most eresztik le a függönyt